'cikli

Hozzátartozik a jókedvhez természetesen az is, hogy a tegnap estét az én kis bringás lovagommal töltöttem. Először elmentünk biliárdozni, ahol meg kellett, hogy állapítsam; piszok jól játszik. No persze nem csak ez volt szembeszökő, hanem hogy mennyire hihetetlenül vonzó, ahogyan koncentrál, majd hol erősen bikáz, hol óvatos mozdulattal, mégis határozott célzással beküldi a golyót a lyukba. Lányok, ez a látvány...egészen huncut szemű mosolyt fakasztó :)

Aztán a várban is voltunk, amikor már szinte senki sincs ott, és egy padon az ölébe hajtott fejjel bámultuk a csillagokat. Kár, hogy nem voltak túl fényesek vagy hogy csupán töredék részük volt látható az égen. De azért...választottunk egy közöset -hangozzon ez bármilyen "amatőrnek". Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én még ilyet sosem..

Nem merek semmit sem kijelenteni; előző dolgokból okulva már félek bármit is, így előre.. De egyet tudok. Előtte nincsenek se zsilipek, se csapok, se falak, se szögesdrót. Hanem..mint abban a mesében, a Hercegek és hercegnőkben; ő jött rá eddig egyedül, hogy nem kell faltörő kos, sem hadseregnyi katona, még csak tüzes nyilak vagy óriás létra sem -ahhoz, hogy bejusson a várba, elég, ha bekopog.

Hiszem, hogy az, ahogyan a reggeled indul, döntően determináló. A mai ezek szerint kétszeresen is szép nap lesz.. és tudjátok, van valami egészen furcsa bizsergés bennem, amit az ismeretlen járókelők is észrevehetnek, mert mindenki folyton furcsán bámul (egyébként őt is, és amikor együtt megyünk, szintén), én pedig úgy érzem magam, mint aki húsz centivel a föld fölött lebegve jár-kel. Ez az érzés felerősödik, amikor a közelében vagyok, és amikor megsimogatom az arcát, nem vizsgálom az érzéseimet, nem én gerjesztem, hogy érezzem közben azt a gondoskodó érzést; hanem egyszer csak előbugyog valami; egy csiklandós érzület, ami végiggördül a bordák rejtekéből egészen a tenyeren át a mutatóujj végéig, ahol teljes felülettel átszivárog a bőrén keresztül, s valahol ott kerül vissza a véráramba, ahol ő hozzám ér.
Egészen szentimentális lettem. Ez most még nekem is feltűnik :)

Sokszor mondtam már sok mindent...ezt most inkább elhallgatom, és kimondatlanul növekszik -reméljük egyre nagyobbra :)