Meleg és száraz az idő, mintha legalábbis valahol a mediterrán országok egyikében élnénk. És Marcic még mindig sehol. Ma is jártam a kerítésnél Robokuttyal, de hiába. Az egész olyan...hihetetlen. Fel sem fogom még mindig.

Mint amikor idegen helyen, idegen szobában, az ismerős holmik között (amiket a bőröndből kipakoltál) lennél. Ilyen érzés, amióta Marci nincs itthon...
Amikor kinézek az ablakon, egészen olyan, mintha egy másik helyen lennék; egy másik ország másik utcájában, eltérő univerzum nem azonos terében..egészen beszippant ez az egész.

Ahogy kapom az információkat, a bajokat sürgősen orvosolni szükségeltetik. Mindenki! Jövök!!! Már nagyon hiányoztok!