Thank you

MEGVAN A MARCIIIiiiii!!!!!!
Tegnap este, Chili-séta alatt, mikor épp azt kiabáltam Paprikafejnek, hogy "FÚJ, mit csinálsz, köpöd ki, de azonnal! Gyere ide!!", egyszercsak gyors egymásutánban hallatszódó nyávogásra lettem figyelmes. Egyből elkezdett hevesebben verni a szívem, és szólongatni kezdtem: Marci!!! MARCI! Te vagy az, kicsim?? Válaszként a szólongatásomra rövid nyávogás-sorozat volt a válasz. Robokuttyal a hang irányába siettünk, és akkor megláttam. Sötét volt, de elég volt egyetlen pillantás, hogy tudjam; ő az. De megijedt Chilitől, aki egyből oda akart rongyolni hozzá, és ő erre beugrott egy pince ablakon. Na, gyorsan felszaladtam Chilivel, majd megint le, és ott, ahová beugrott, szólongatni kezdtem. Ne tudjátok, mennyire kalapált a szívem!
És akkor, 5 nap aggódás után...a rég várt pillanat. Kidugta a fejét az ablakon, és hozzádörgölőzött a kezemhez. Hát így történt az eset, hogy Marci újból itthon. A bal mellső lábát fájlalja, biceg, de más baja úgy tűnik, nincsen -hála a jó égnek. Ezer hálát rebegtem az ég felé, és bőgve hoztam fel a lépcsőn a Mi elcsatangolt pici fiúnkat. Azt hiszem, nagyon rég sírtam már örömömben, főleg ennyire.

A tegnapi tehát egy tökéletes nap volt. Az én kis lovagom mellett ébredtem, beszéltem Zsóval, tanultam egész nap, este megkerült Marci, majd -miután Dináék hazaértek- elmentünk bringázni lovaggal. Kitekertünk egészen a Megyeri-hídig, amire már úgy, olyannyira vágytam. Csak halkan súgom, suttogva megjegyzem, egészen titokban, hogy olyan nagyon sokat jelentett, hogy eljött velem. Nem tudom, mi lehetett velem, hogy még megjárva ezt a viszonylag nagy utat, még mindig mentem volna valahová, de tudjátok, azok után, hogy Dének mindig könyörögni kellett, hogy menjünk már, csináljunk már valamit, olyan felüdülés, olyan megkönnyebbülés, akkora öröm, hogy ő viszont ráadásul még szívesen is teszi, hogy elkísér... persze ő mindig szabadkozik, hogy ez csak természetes...
Tegnap este egészen úgy éreztem, hogy valami varázslat történt. El sem tudom mondani, milyen érzés itt legbelül.. ezerszer, milliárdszor, "csilliószor" is köszönöm az égnek! :)