Tudat. alatt.

Te jó ég..ilyen furcsa álmot.
Az egész ott kezdődött, hogy egy házban voltunk, az alsó szintjén -Timivel az ágyon fetrengtünk, aki igazából az ő Mátéját várta, de nagyon. Igen ám, de közben valami veszélyes srác jött lefelé a lépcsőn. Timi védekezésképp a paplan alá bújt, én meg nem tudtam, hová is. Merthogy az ágy alá lesz az első, ahová bepillant, az tuti. Mindegy, aztán egy kisebb fajta harc is kialakult, több szereplős (Timi továbbra is érintetlenül-háborítatlanul az ágyon feküdt :) ), amikor bejött egy srác, és egyből engem akart elkapni. Vámpír volt.
Szaladni kezdtem előle, de ő igencsak gyors volt. Láttam rajta, hogy elég régóta nem evett (t.i. vért). Végül megálltam, és azt mondtam neki, hogy "jó, de kérlek, itt harapj meg!" -és odanyújtottam a kezem. Ő kéjesen beleharapott, én meg éreztem a fájdalmat, ahogyan a bőrömbe hatolnak a tűhegyes fogak. Közben az járt a fejemben, hogy ha én is vámpír leszek, lehet, hogy Timi vérét is akarom majd...

Aztán egy csapat lettünk, és elhagytuk a házat, mi páran, vámpírok. Igen, Timi is ott volt -és Zsó és Hugi is. De azt nem tudom, hogy ők is azok voltak-e. Szóval egy tavacska volt ott, és mellette négy golden rettriwer, akik aztán átváltoztak katicává (!!), majd valami mássá, és megint kutyává. Aztán fel kellett sorakoznunk, és mindenki párba került, engem leszámítva. Szóltam a csop.vez-nek, aki erre rám mutatott, és azt mondta: "Mert el vagy átkozva!!" -ez még most is megijeszt...
Aztán ott ültünk valami helyen, és akkor az átlátszó gumilabdám kigurult a zsebemből, kettőt pattogott, hozzákoccant egy helyen a falhoz, aztán visszapattogott hozzám. Ez volt az a pillanat, amikor hirtelen nem átkozottnak, hanem kiválasztottnak éreztem magam :) Odamentem a falhoz, ahová a labda mutatta; ott volt egy feljáró. Ahogy felnéztem, balra egy nagy, ablakos épület volt. Szinte azonnal észrevettem egy leskelődő fejet az ablakban (tudtam; ellenség), majd egyre többen lettek az épület előtti kicsi téren.
Miután a csapatból másoknak is szóltam, hogy nézzék meg, elkezdtünk hadsereget szervezni. Sárga katonai egyenruhánk volt, és minden ruhadarabot, cipőt és kelléket külön sátornál kellett kikérnünk magunknak. Huginak és nekem cipő nem jutott, de úgy döntöttünk, akkor a sajátunkban rambózunk majd..

Amikor a harc elkezdődött, a fentebb említett srác mindig mellettem volt, és segített, illetve volt egy harc, amiben láncot alkotva négyen haraptuk a támadókat. Felnéztem a srácra nagyon...volt benne valami vonzó..talán hogy hihetetlenül biztonságban éreztem magam mellette. (ő Lovag megfelelője lehet).

A történethez hozzátartozik, hogy soha semmilyen Twilight dolgot nem olvastam/néztem. Sőt, egyáltalán vámpíros sztorikkal nem "barátkozom". De ez az álom...fura hatást váltott ki belőlem.