...

Furcsa úgy olvasni Dickens-t, hogy az adaptált filmet láttam először, és kb csak a szereplők egyeznek, egyébként a történet meg annyira, de annyira nem!
Élvezem, ahogyan elém teremti Havisham asszony -a bolond nő- elhanyagolt, ámde hatalmas villáját. Bevezet a kertbe, a melléképületekbe, titkos ajtók mögé, és a karakterek is sokkal jobbak így. Átérezhetőbbek.

Havisham asszony birtokán az összes fellelhető óra háromnegyed kilenc előtt 5 perccel áll, s a főszobával szembeni helységben a hajdani majdnem-esküvői lakodalom érintetlen, a rothadástól feketéllő, egér- és pókrágta maradványai. Pont a szülinapján lett volna, hogy a vőlegényével összeházasodnak, ám a férfi sosem jött el többé.. Az esküvői ruha hámló foszlányaiban járva múlik felette az idő, s tanítja Estellát, a főszereplőnkkel egyidős lányt arra, hogy a létező összes férfinek törje össze a szívét. Emberi játszmák..

A munkával töltött vasárnapok nem a kedvenceim. Éppenséggel lenne dolog, amit szívesebben csinálnék ebben a pillanatban -például elterülni egy kád vízben, gyertyákkal körülvéve, hallgatva, ahogy a rádióban valaki zongorázik vagy éppenséggel hegedül. De egy lazító indiai zene is megtenné most.

A mai napon úgy unom a civilizáció otromba világát! A sok autó, a házak, a zajok, az a folytonos feszült sietés.. ha lehetne, felmennék most a tetőre, és egy bögre kávéval a kezemben figyelném a 6-ról, mi zajlik alant. Minden dolog olyan apró lenne, és távoli.