Tegnap&ma

Tegnap: apu jött reggel; hozott csirkefarhátakat, májat és vesét (?) kuttynak, aztán hárman hazarobogtunk hozzá. A patakpart, és úgy eleve a 13. kerület látványa belőlem valahogy mindig afféle nosztalgikus érzéseket vált ki, amihez -bevallom- olykor egy kis zsibbadás is hozzákúszik; t.i.: mi lesz, ha véletlenül összefutunk? Biztos beszélgetni akar majd, én viszont nem. Vagy hogy egyáltalán, mit okozna legbelül, ha meglátnám? Ez a fajta gyomorzsizsgés azonban csak akkor tör rám, ha kellően közel tekerek/sétálok az ő utcájukhoz. Félelmetes, hogy ennyi idő távlatából is milyen reakciót vált ki belőlem mindössze a tudat; akár meg is történhet.NE(!). (Ha megtörténne, igyekeznék minél hamarabb lezárni a váratlanul kialakult párbeszédet, ugyanis mindennél jobban vágyom most a lelki békére, amire Lovag eséllyel pályázik.)

Aztán usgyi vizsgázni (jog, másodszor). Ezúttal melegen ajánlom, hogy görbüljön, különben összeomlok. A bácsi aranyos, de ha lehet, többször nem szeretném e tárgy vizsgáján látni.
Esti programként házibuliba voltam hivatalos; Zsó&Eszt' "iszogatós-estjére". Rég nem látott arcok rég nem hallott hanjával egy légtérbe kerülni kellemes meglepetés volt. Igaz, vegyült közé egy nem kívánatos illetőé is, aki szép, szép, csak ne szólaljon meg. Minden esetre az ő személye természetesen nem okozott kedvszegést vagy egyéb negatív hullámokat, sőt, igazából tárgya volt a jó hangulatnak -bár nem szép kinevetni valakit...de nem bírtuk ki, hogy ne tegyük meg.

Ma reggel a következő üzenettel fogadott a gépem: "A firefox összeomlott. Régi munkamenet helyreállítása / Új munkamenet indítása". Utóbbira klikkeltem. Semmi nem történt. Gondoltam egy újraindítással megoldódik minden nehézség, hisz egy kis "felfrissülés" sosem árt. Csakhogy a windows-ig már nem jutottam el. Huzamosabb ideig áramtalanítás után sem.
Aztán el kellett jönnöm dolgozni, és azóta azon töröm a fejem, hogy ezt hogy a fenébe, miért, és különben is. Annyira nincs kedvem plusz pénzt kiadni a szerelésére. Berlios! Ha mégis veszed a kikapcsolt processzoroddal, üzenem, hogy kérlek szépen, kéééérlek szééépen, gyógyulj meg, mire hazaérek!

Egyébként amikor reggel a Móriczon keresztül mentem, fél füllel hallottam, ahogy egy férfi az elsüllyedt olajfúró torony problémájáról beszél egy másikkal, és tudományosan magyarázta, hogyan szivároghat még mindig az olaj, és miért okoz nehézséget az eltömítése. Ez némiképp (pozitív) megdöbbenést okozott (márminthogy értelmes emberrel is találkozni), másrészt felülírta a reggeli újságos nőci által okozott duzzogásomat. Két vonaljegyet akartam venni, hogy délután legyen Robokuttynak, mikor hozom haza. A nő leteszi elém, majd dünnyög valamit. Visszakérdezek: "ne haragúdjon, mit mondott, mennyibe kerül?" Erre undok-bunkó modorban válaszolt. Hangot adtam amúgy az "észrevételemnek", de nehogy azt higyjétek, hogy leesett neki, hogy mi van. Nos...bizonyára nem lehet üdítő dolog egész nap egy 1 négyzetméternyi alapterületű, újságos bodegában ülni..

Oh, és a szemben dolgozó pék srác ma nagyon rá akart tukmálni, hogy igyak ott kávét, mert náluk issssteni, és biztos benne, hogy sokkal finomabb, mint amit itt bent iszom. Megígértette velem, hogy ha legközelebb megyek, feltétlenül kérnem kell egyet (és még arra is felhívta a figyelmemet, hogy ma délután már nem jó, mert akkor nem ő adja ki).. igazán kedves a buzgósága, de az én érdeklődésem másra irányul, ides 20 napja (plusz az azt megelőző pár nap, amikor már..., de még nem).
-A képen: Dexter&Rita-