Hogy?

Miért felejtenek el az emberek gyereknek lenni legbelül? Miért vesznek fel egy száraz, unalmas életstílust és felfogást? Hogy nem jut eszükbe, hogy annak idején ők is imádtak szappanbuborékot fújni vagy esős idő után/közben pocsolyákba ugrálni? Vagy békákat, csigákat fogdosni, belerakni őket egy vödörbe és nézni, hogyan mászik ki mind egytől egyig.. Vagy hogy milyen áhítattal követték tekintetükkel a pillangók repülését..

Miért felejtik el, mi az a madárfütty vagy hogy az őket körülvevő tárgyakat egykoron teljesen más szemszögből nézték? Hogy akkor mindent külön, csodálatos személyiséggel ruháztunk fel? Miért reagál a legtöbb ember furán arra, hogy nevet adsz a bringádnak vagy a hegedűdnek?

Gyűlölöm a megvető tekinteteket, a kétszínű, besavanyodott arcokat, akik szoros szoknyába bújtatott önelégültséggel tipegnek az irodákban és az utcákon. Nem, ez nem gyűlölet; sajnálom őket. Mert nem tudják, mit jelent szabadnak lenni..

Huhú, ma kibringázom anyuékhoz! Este pedig megnézem "A szív bajnokai" c. filmet, Sandra Bullock-kal. Éljen a torrent! :)