Tekercsavarfacsarficsur

Szóval ismét igában. Húzom...nem teljes erővel, de húzom. Igazság szerint egyre jobban puritanítják (létezik ilyen szó egyáltalán?) az épületet és a dolgozók körülményeit. Hogy egy példával élhessek, az üdítő- és csokiautomatákat elviszik (pedig utóbbiből az édesség nyilván nem ingyen jön) vagy hogy a takarítókat sorra bocsájtják el, és így mi ügyeljünk kínosan a tisztaságra. Sőt, álljunk be porszívózni is munkavégzés előtt és után, nem? Nem azt mondom, nyilván nem dobáljuk szét a szemetet idebent, de könyörgöm, több száz ember dolgozik itt..


Extra mennyiségű anyagot kell ma belepasszíroznom az agyamba, a holnapi kultúra és médiagazdaságtan órára :S Már kezd eléggé elegem lenni, mert élném már a szabad életem, anélkül, hogy folyamatos gyomorgörccsel kéne lennem a vizsgák miatt.

Így nem lehet önfeledten, szabadon, lelkiismeretfurdalás és belső önmarcangolás nélkül időt tölteni... Mrrrhh.. (most morgolódom)


Jó érzés, hogy ismét visszatért a bringa az elsődleges dolgok közé az életembe (a maga minden hozzájárulólagos pozitívumával ;)), hirtelen sokkal egészségesebb embernek érzem magam máris. A napokban tett sok tekerés után fura volt ma egyedül munkába gurulni, de azért élvezetes is. Főnixet letisztítottam, úgyhogy most ragyog a napfényben, nem pedig sáros-tompa színű.


Tegnap megnéztük a patakot, a vizafogót, a JAP-ot, a házunkat, a KRESZ-parkot, a Törpét (kívülről), és mindenhol elhaladva kis történelmi kitérőt is tettünk. Életem története, rövid címszavakban. A Béke-téren meg tanyáltunk egyet, hát persze megint én húztam a rövidebbet (:P), és így a bal combomra is került egy lila folt -igazából a szimmetria kedvéért csináltam; így azért mégiscsak esztétikusabb :)) A jobb lábam sípcsontja olyan, mint egy dalmata szőre -foltokkal tarkított. De mondhatnám, hogy olyan, mint a Milka tehéné; ugyanis lila színekben pompázik. Ezt tanítanom kéne :)

U.i.: hatalmas agytröszti képességemnek hála ma véletlenül ezártam Dinnyét a szobába. Munka közben egyszercsak csörög a telefonom.
Dinnye: -Szia, te hol vagy?
Én (mit sem sejtő hangon): Szia! Hát dolgozom. Miért?
Dinnye: Ez most komoly? Hát, mert bezártál..

Még szerencse, hogy léteznek még lovagok, így Dinnye is megmenekült a gonosz szobasárkány és vízköpő karmai közül. HUuhhhhhhh