Álmomban megjelent Dé, és még Tomi is ott volt, ő vezette ugyanis azt a Kombit (mittomén hogy írják ezt az autót, ami nagy). Dé közben az anyós ülésen ült, és egy lehúzós Joe-t tekert, amire én teljesen felháborodtam. Na meg hát hogy ilyen állapotban akarunk visszaautózni majd.-Lehetne több eszetek! Ebben én nem veszek részt! Most azonnal tegyetek ki! -és kiszálltam, ahol szúrós szemekkel Nagyi fogadott.
Azért remélem most mindenki büszke rám :))
Veletek előfordul, hogy időről időre elfog valami szomorú érzés? Nem sokáig tart, max úgy 1 óráig. A zenei számaimnak 60%-a szomorú. Vagy ez mással is így van? (Amúgy eszembe jutott, hogy nyilván nem csak én gondolom, hogy ha ehhez a szóhoz -szomorú- színt társítanánk, akkor az kék lenne. Az angolnak van ugyanis egy szinonimája a 'sad' -re, és az: 'blue').
Hát persze, hogy Médiajogot kéne épp tanulnom, nem pedig ilyen hülyeségeken elmélkedni....
Üz.: "Open me I'm blue"
2 csiripelés:
jó reggelt! :)
nekem is a számaim 60-70 százaléka szomorkásabb hangvételű, de ez nem baj szerintem. amikor meg jókedv-derítő zenére van szükségem, úgy is azt a fix 60-70 számot (holnap megszámolom az arányokat, meg hogy hány szám van a gépemen.. elkezdett érdekelni :P) akarom hallgatni, nem tudom, miért..
nekem a sötétszürke ugrik be róla.olyasmi,mint a blogod háttere, csak egy picit sötétebben. a kék nem a szomorúságot, inkább a mélységet jelenti nekem - mondjuk a végtelent jeleníteném meg kékkel (lsd. ég, víz :D)
Érdekes...nálam a végtelen inkább sárgás, mint az aszfalton a sárga vonal (lásd blog oldalkép)...vagy türkiz. :))
Megjegyzés küldése