Sok

Jó reggelt!

Agybaj azt hiszem elhárítva; sokkal inkább rettegek a mai vizsgától. Paprikafej ébredés óta rosszul van, folyton öklendezik. Lent gazellát játszik, vagyis egész idő alatt csak rágja a füvet, hogy jobb legyen a gyomra. Aggódom érte, és nagyon aggaszt, hogy igazából semmit nem tudok tenni. Remélem jobban lesz. Ha nem, viszem dokihoz.
Jó hír viszont, hogy a száján lévő szemölcs sokkal kisebb lett -amit amúgy nem értek mitől, de tényleg így van.

Marciról még mindig semmi hír. Ha hazaértem, kiragasztok még a környéken ELTŰNT feliratú lapokat, amiket Timi nyomtatott. Ma reggel is szólongattam lent, de semmi. Sok pozitív visszajelzést kaptam eddig arról, hogy ha eltűnt valakinek a cicája, rendszerint utána vissza is jött, és utána "kijárós" macsek lett. Azt hiszem, mi is kiegyeznénk egy ilyen alkuban, csak jöjjön haza már. Hogy meg tudjuk szeretgetni, a kis muksó buksijára sok puszit osztogatni, megetetni-megitatni, a puha ágyikóban fekhelyt adni neki. Robokutty is várja haza nagyon. Amióta nincs meg Marc, azóta egyrészt féltékeny, másrészt csak harcok árán tudok elmenni itthonról, mert nem akar kiengedni az ajtón, illetve kirohan a folyosóra, hogy márpedig vagy vele távozom vagy sehogy -még ha előtte is jöttünk fel egy nagy sétából... arról meg nem is beszélve, hogy kb egész nap szomorkodva fekszik, és nagy sóhajtozások közepette meresztgeti rám azokat a hatalmas, csillogó szemeit.

Amúgy tegnap vettünk ventillátort a szobába (az enyém Izolda, az övé Tristan névre lett keresztelve), és szúnyoghálót az ablakra. Mindkettőt ő szerelte be illetve fel, én meg közben titkon figyeltem őt, ahogyan tevékenykedik. Óhatatlanul is eszembe jutott, ahogyan annak idején apu intézte az ilyesféle teendőket. Biztos valami apakomplexus szólalt most meg belőlem. Érdekes, de ő az első srác, aki ilyesmiket magától értetődően megtesz. Mindig ilyesmire vágytam. Most meg, hogy "megkaptam", kb nem merem elhinni. De hisz.. két hét után én nem tudom, miért akarok végleges bizonyítékot vagy tudom is én mit.. ez a baj velem. Hogy túl komolyan veszem ezt az egészet. Ré, hagyd abba! Kész téboly, hogy magammal vitatkozom...

Jahm, amúgy a képen (balról haladva) Dexter és Főnix, avagy a két gyönyörűség.