Miért? Hús és vér. Miért? Íz és illat, korty és párlat, hűs csepp - sóhaj...karmolásnyom a háton.. ez vagy hát, a magad egyszerű és mégis nemes magasságodban, ahol a villámok születnek, s útnak indul egy színes csík az égen. Katyvalag, egyveleg, masszából gyúrt buborék, és felbugyog az üstből a rég keresett elixír. Ujjad belemártod, ízleled, nem találod, majd egyszerre csiklandoz és kínoz, mardos és simít... sóhajt, sikít, ordít, suttog, s ismeretlen tájakon ismerős utakra borostyán levelet szór a régóta elképzelt üveghatár.