Film és média

Médiajog és médiamarketing vizsgán való megjelenés --pipa. Már csak várni kell, hogy a sok rizsának mi lesz az eredménye.
Olvasgattam a naplómat. Valahogy érdekes, hogy szinte csak pasikkal van tele, de legalábbis a róluk való elmélkedésem van túlnyomó többségben az életbölcseletekkel szemben.
De észrevehető benne a vonal, hogyan hagy napról-napra alább a Dé-siralom.
Noha az is igaz, hogy -a tegnapi filmben is (Emlékezz rám) benne volt; ha elveszítesz valaki fontosat, előfordul, hogy olykor üres tekintettel meredsz magad elé, miközben képzeletben teljesen máshol jársz. Nos, igen, ez azért elő szokott fordulni az ember lányával... Apropó a film; ezzel kapcsolatban most csak annyit mondanék, hogy a karakterek jellemeit és érzelmi hátterét jobban is kidolgozhatták volna -így viszont folytonos hiányérzettel szemléltem az olykor oda nem illő jeleneteket. Allen Coulter -aki egyébként pl a Sírhant művek vagy a Szex és New York (!!!) c. sorozatnak is a rendezője- valami kimagaslót, maradandót akart volna alkotni, ami kiemelkedik a szingli nőcis csilli-villi világból, és áthelyeződik a művészi ábrázoláséba, de... ezen az úton még lesz mit tanulnia, szerintem.
No azért nem mondom, a végén a fordulat egészen meglepő, és igazán örültem neki, hogy nem volt szájbarágós, ahogy az ikertornyoktól távolodott a kamera. Mert az lehetett volna, ha mondjuk a két repülő becsapódását is az orrunk elé lebegtetik.

Jahm, és rájöttem egy újabb perverziómra. Noha ez a Robert Pattinson gyerek, mindenki kedvence, nekem abszolút egy semmilyen, nem hogy őrjöngésig fajuló kedvenc, azért amikor összevert arccal mutatták, hát... nyeltem jó nagyokat... Van valami igazán őrjítően szexi egy fizikailag megsebzett férfiban. Pláne ha bringával közlekedik ;)