Bosszú

Valaki jöjjön, és mentsen meg! A mai nap kész katasztrófa, valamiért bunkóbbnál bunkóbb emberek telefonálnak, olyanok, akiket legszívesebben elküldenék melegebb éghajlatra (lótúrót, én az Antarktiszra küldeném őket, egy szál rövidnadrágban és pólóban -ujjatlanban ráadásul, minden nélkül). Ott aztán "hűvösködhetnének" kedvükre.

Egy helikopterből lökném ki őket, de nem ám ejtőernyővel -úgy még az ernyőt felhasználhatnák valamire-. Neeem. Egészen közel lavíroznék a járművel a talajhoz, és úgy kényszeríteném őket, hogy kiugorjanak. Ám a döntő pillanat előtt mélyen a szemükbe néznék, és azt mondanám: "Na most akkor gondolkodjon el azon, mennyit is ér, hogy bunkó legyen másokkal". És pákkkkk, már gurulna is lefelé a havas lejtőn.

Azért -hogy tanulságos legyen mindenki számára a történet, és belátással akár happy end-del is végződhessen, a célterülettől 15 kilométerre lenne egy kis falucska, ahol az idegeneket fenntartással fogadó eszkimók élnének.
Csak hogy ne mondhassátok, hogy nem adtam esélyt nekik :P

Hogy?

Miért felejtenek el az emberek gyereknek lenni legbelül? Miért vesznek fel egy száraz, unalmas életstílust és felfogást? Hogy nem jut eszükbe, hogy annak idején ők is imádtak szappanbuborékot fújni vagy esős idő után/közben pocsolyákba ugrálni? Vagy békákat, csigákat fogdosni, belerakni őket egy vödörbe és nézni, hogyan mászik ki mind egytől egyig.. Vagy hogy milyen áhítattal követték tekintetükkel a pillangók repülését..

Miért felejtik el, mi az a madárfütty vagy hogy az őket körülvevő tárgyakat egykoron teljesen más szemszögből nézték? Hogy akkor mindent külön, csodálatos személyiséggel ruháztunk fel? Miért reagál a legtöbb ember furán arra, hogy nevet adsz a bringádnak vagy a hegedűdnek?

Gyűlölöm a megvető tekinteteket, a kétszínű, besavanyodott arcokat, akik szoros szoknyába bújtatott önelégültséggel tipegnek az irodákban és az utcákon. Nem, ez nem gyűlölet; sajnálom őket. Mert nem tudják, mit jelent szabadnak lenni..

Huhú, ma kibringázom anyuékhoz! Este pedig megnézem "A szív bajnokai" c. filmet, Sandra Bullock-kal. Éljen a torrent! :)

boróka

Már megint hétfő. És "de jó", hogy puccparádéba rendeltek minket, a "kisfőnökök" meg utcai viseletben, rövid nadrágban! Tetszik ez az egyenlőség, míg én itt játszom a "csini titkárnőt", addig a munkatársak közül is úgy látszik, hogy sokan nem vették komolyan az egészet. Na most akkor? Jól kezdődik...

És sürgősen meg kell kezdenem a munkakeresést. Ez így nem mehet -helyesbítek: nem megy tovább.

U.i.: És amúgy is...éhes vagyok.

:)

Na jó. Ez mindent visz :)

...

Furcsa úgy olvasni Dickens-t, hogy az adaptált filmet láttam először, és kb csak a szereplők egyeznek, egyébként a történet meg annyira, de annyira nem!
Élvezem, ahogyan elém teremti Havisham asszony -a bolond nő- elhanyagolt, ámde hatalmas villáját. Bevezet a kertbe, a melléképületekbe, titkos ajtók mögé, és a karakterek is sokkal jobbak így. Átérezhetőbbek.

Havisham asszony birtokán az összes fellelhető óra háromnegyed kilenc előtt 5 perccel áll, s a főszobával szembeni helységben a hajdani majdnem-esküvői lakodalom érintetlen, a rothadástól feketéllő, egér- és pókrágta maradványai. Pont a szülinapján lett volna, hogy a vőlegényével összeházasodnak, ám a férfi sosem jött el többé.. Az esküvői ruha hámló foszlányaiban járva múlik felette az idő, s tanítja Estellát, a főszereplőnkkel egyidős lányt arra, hogy a létező összes férfinek törje össze a szívét. Emberi játszmák..

A munkával töltött vasárnapok nem a kedvenceim. Éppenséggel lenne dolog, amit szívesebben csinálnék ebben a pillanatban -például elterülni egy kád vízben, gyertyákkal körülvéve, hallgatva, ahogy a rádióban valaki zongorázik vagy éppenséggel hegedül. De egy lazító indiai zene is megtenné most.

A mai napon úgy unom a civilizáció otromba világát! A sok autó, a házak, a zajok, az a folytonos feszült sietés.. ha lehetne, felmennék most a tetőre, és egy bögre kávéval a kezemben figyelném a 6-ról, mi zajlik alant. Minden dolog olyan apró lenne, és távoli.

Idézet

"Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másként fordult volna minden, Állj meg itt, aki ezeket a sorokat olvasod, s egy percig gondolj napjaid hosszú láncára. ... ha egyszer, egy emlékezetes napon legelső szeme el nem készül..."

Áucs

Uhh...rég volt már, hogy essek bringával -na meg ráadásul ekkorát... Tegnap este, ünneplésként, hogy végre vége a vizsgaidőszaknak, feltekertünk a nagy kilátóba (te atya ég, de meredek volt! De megérte!). Sajnos a kilátásból nem sokat élvezhettünk, mert elég köd volt, így csak körvonalait láthattuk a világító városnak. És képzeljétek, életemben először igazán közelről láttam szentjános bogarat, ami a fűben pihengetett. Egészen érdekes, szép mintája volt, ahogy a sötétben türkizen fénylett. Szinte el sem hittem.

Útközben hatalmas villák mellett gurultunk el, többet közülük igen szívesen elfogadnék, bár kérdéses lenne, mivel közlekedjek, mert oda minden nap feltekerni...hát az gyilkos volna. Olyan vádlim lenne utána mint egy kiló kenyér :P

Szóval általános jókedv egy padon, nevetgélés, történetmesélés, múlt feltárás. Aztán indultunk haza. Ha felfelé meredek egy út, akkor lefelé... Volt egy nagy kanyar, ahol pár hete ő (is) nagyot esett, mert tényleg nagyon élvezetes suhanni a lejtőn, de apró kavicsokkal van tele az út széle. Amikor észreveszed, hogy hiába akarsz kanyarodni, valahogy nem tudod olyan ívben venni, ahogyan az ideális lenne, és hátsó fékkel már próbálnál nagyobb hévvel lassítani, az elkezd csúszni az útfelületen. Hát... így történt, hogy landoltam a betonon. :P Az eredmény: a bal combom külső oldalán egy elég nagy horzsolás van (fáj is rendesen, nehezebben tekerek így Főnixszel), a jobb kezem mutatóujjának alján, és a bal csuklómnál feljött a bőr, és még itt-ott egy-két horzsolás. (jellllllemző) :P

Tudjátok, az egészben azon csodálkoztam a legjobban, és tényleg igazán meglepetést okozott, hogy mekkora riadalmat váltottam ki ezzel Lovagban. Épp csak hogy feltápászkodtam a betonról, de ő már ott volt, ijedt arccal, kérdezgetve, hogy tejóóóééég, ugye minden rendben, jól vagyok-e. Majdnem ő is elesett, olyan gyorsan állt meg, hogy odarohanhasson hozzám. Többször át is ölelt...tényleg megijedt annak a lehetőségétől, hogy bajom lehet. Tudjátok, ez volt az a pillanat, amikor igazán igazán megértettem, mennyire más ő. Nem mintha eddig bárminemű kétségem lett volna efelől. Én meg ott rötyögtem, hogy de hisz én fékeztem, ahogyan ő már előre figyelmeztetett, és hogy nyugodjon meg, semmi komoly, egyben vagyok. Azt hiszem, végül a nevetéssel oldottam a riadalmán (meg azzal, hogy tényleg nem történt nagy baj), bár útközben még jó párszor megkérdezte, jól vagyok-e.

A tegnapi napunk egyébként egész mozgalmas volt. És életemben először hányingerig ettem magam gumicukorral :P

Egyre dühösebb

Nem elég, hogy órákon keresztül szenvedtem azon, hogy az említett lány, Erika prezentációját normálissá tegyem, de az imént felhívott, és konkrétan leszúrt, hogy hogy képzelem, és az animációk és a szöveg, ami kattintásra halad, azt én kivettem, és hogy ő nem erre tanult, ő ezt nem adja elő, töttörö möttörö. És hogy követeli vissza az eredeti diáit -amivel ő állítólag hajnali háromig dolgozott. Ugyan mondjuk nem értem, én egy olyan kalibert max 5 perc alatt összecsapok, mert egy igénytelen nulla!!! Ha miatta minősítik le a prezentációnkat, én komolyan mondom, hogy megtépem. Az elejétől fogva nem akartam ezzel a lánnyal együtt dolgozni, de egy szerencsétlen félreértés következtében Ritát tolták ki a csapatból és nem őt. Óóóóó, irrrrrgalom atyja, ne hagyj el!!

Jog(képes)

Wíííííííííííííííííí!!! A rettegett, borzalmas, álmatlan éjszakákat okozó jog pótvizsgám, amit 3 féléve halogatok, és 17ezret kellett fizetnem, hogy ebben a félévben is felvehessem, s első idei alkalommal mégsem sikerült, így idén az utolsó lehetőségem volt, hogy végre átmenjek belőle: 5ös lett!!!!!!!! :) Ötös... 5ös! Háteztnemhiszemel :)
Ezúton is szeretném ismételten megköszönni Fanninak alias Rockef'-nek, aki nélkül ezen jegy nem lehetne jóllakott óvodás kinézetű (t.i.: dagadó pocak) :P

Morgolódó

Peeeeersze! Még hogy kikenve-kifestve jöjjek dolgozni hétfőn-kedden, mert piperkőc osztrákok jönnek látogatni a bankot. Phüjjj... még cipőm sincs. Semmi. Tekintve meg, hogy szombaton nem lesz időm vásárolni, vasárnap meg hát éppenséggel nem igazán vannak boltok nyitva, no meg 3-a is még icit odébb van, eszem azt az édes kis fejüket, mert ugyan mégis mi a fészkes fenét vennék fel?
Oh, későn feküdtem le aludni, és korán keltem, mindenkinek megcsináltam a prezentációját, sőt, valakiét még jobbra is, mint a sajátomat...klassz. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem apu mindig úgy nevelt, hogy "Sz-rt kislányom, azt nem adunk ki a kezünkből. Mert minket minősít". Ennek fényében egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan képes valaki olyan prezentációt készíteni, ami csúnya, igénytelen, mindenfajta esztétikusságot nélkülöz, és még ráadásul a tartalmi követelményeknek sem felel meg. Ergo kívül-belül egy nagy kalap nulla.
Namármost ha történetesképp nem öten adnánk elő egy anyagot, akkor nagy ívből tojnék arra, kinek milyen a sajátja, csak az enyém legyen az én ízlésemnek (meg persze a tanárénak) megfelelő. Csak éppenséggel a csoporton belül mindenkinek a munkája érinti a másikét is, tehát nem lehet rossz. Van ez a lány, Erikának hívják, "icit" bolond is, tudjátok, az a fajta, aki egyrészt belelóg az aurádba, és hiába hátrálsz, jön utánad, nem engedvén, hogy kilökd a szférádból, ami körülvesz. Másrészt folyton dicshimnuszokat zeng magáról vagy valamely vele kapcsolatos eseményről/hírről/dícséretről. És akkor elkezdi mondani, hogy ő Steve Irwin-ről készíti a mostani prezit (ráadásul így "ÖrvÁJN"-nak ejtette, amitől a szőr is felállt a hátamon. No nem mintha én nem ejtenék ki rosszul neveket, de: ) , és hogy mennyire odáig van ettől a fickótól, meg vissza. Aztán ahogy ott mondta és mondta a hülyeségeit, kiderült, hogy mindössze egyetlen részt látott Steve sorozatából -egyetlen egyet.... hadd ne mondjak erre semmit.

Szóval aztán ugye átküldte a prezentációját, és rendre csak beletette azokat a részeket, amiknek semmi, de semmi köze a prezentációnk témájához, ráadásul (ízléstelenül egymásra halmozott)képekkel töltötte meg a diákat tartalom helyett..

Közben végig arra gondoltam, mit szólna apu, aki igazából is Steve rajongó, aki számos könyvét is olvasta az Irwin családnak, nem beszélve majd az összes 'A krokodilvadász' részről.

Mai idézet

Mekkora igazság... ha belegondolunk... pontról pontra, időszámítás előtt, időszámítás után...

„Kérd számon az embertől a történelmet – kérd számon a
történelemtől az embert, s igazad lesz.”

Felszállás!

Tegnap hazavittük Berlios-t (a számítógép). Érdekes volt, mert biciklikkel voltunk.. kaptunk egy nagy szatyrot (Nagy Zöld szatyor -ami igazából kék), Lovag a vállára vette, és így szeltünk át utcákat-síneket-hidat. Szegény, igencsak elfáradt, becsülendő a kitartása :)
Üröm az örömben, hogy minden..MINDEN adat elveszett a gépről. Számos közülük pótolható...számos viszont nem. A gép javítása is belekerült egy 5-ösbe (új dvd lejátszóval, mert az előzőnek betették a kaput), s az, hogy megpróbálják előkurkászni a gépről eltűnt adatokat, újabb 5-10 ezer lett volna, ráadásul a gép ugye még mindig nem lenne otthon. Nekem viszont 1. nincs fölös 5-10 ezer forintom, pláne nem arra, hogy reménykedjek, és esetleg közöljék, hogy sorry, nem tudtunk semmit megmenteni. 2. épp azért volt ilyen sürgős Berlios gyógyítása, mert a 26-i vizsga igencsak a közelben ólálkodik, és kell, hogy otthon is tudjak tanulni.

Úgy tekintem, mint egy újjászületést. Végtére is főnix-szindrómás vagyok, avagy képes vagyok újjáéledni a hamvaimból. Csodálkozom, hogy ennyire "könnyen" veszem. Igaz, nagy szerencse, hogy egy cd-n találtam kimentett képeket a Nagyinál töltött napokról, és Chili kiskoriai is megvannak valahol (még Fannitól kaptam). Jó, nem bővelkedem bennük, de több, mint a semmi.
Tehát *fejbicc* az új lapnak. A tavasz az újjászületésé.

Felvetülő

Ha égne a lakásotok, és mindössze 60 mp-etek lenne, hogy megragadjatok valamit és kimenekítsétek... mi lenne az?

Tegnap&ma

Tegnap: apu jött reggel; hozott csirkefarhátakat, májat és vesét (?) kuttynak, aztán hárman hazarobogtunk hozzá. A patakpart, és úgy eleve a 13. kerület látványa belőlem valahogy mindig afféle nosztalgikus érzéseket vált ki, amihez -bevallom- olykor egy kis zsibbadás is hozzákúszik; t.i.: mi lesz, ha véletlenül összefutunk? Biztos beszélgetni akar majd, én viszont nem. Vagy hogy egyáltalán, mit okozna legbelül, ha meglátnám? Ez a fajta gyomorzsizsgés azonban csak akkor tör rám, ha kellően közel tekerek/sétálok az ő utcájukhoz. Félelmetes, hogy ennyi idő távlatából is milyen reakciót vált ki belőlem mindössze a tudat; akár meg is történhet.NE(!). (Ha megtörténne, igyekeznék minél hamarabb lezárni a váratlanul kialakult párbeszédet, ugyanis mindennél jobban vágyom most a lelki békére, amire Lovag eséllyel pályázik.)

Aztán usgyi vizsgázni (jog, másodszor). Ezúttal melegen ajánlom, hogy görbüljön, különben összeomlok. A bácsi aranyos, de ha lehet, többször nem szeretném e tárgy vizsgáján látni.
Esti programként házibuliba voltam hivatalos; Zsó&Eszt' "iszogatós-estjére". Rég nem látott arcok rég nem hallott hanjával egy légtérbe kerülni kellemes meglepetés volt. Igaz, vegyült közé egy nem kívánatos illetőé is, aki szép, szép, csak ne szólaljon meg. Minden esetre az ő személye természetesen nem okozott kedvszegést vagy egyéb negatív hullámokat, sőt, igazából tárgya volt a jó hangulatnak -bár nem szép kinevetni valakit...de nem bírtuk ki, hogy ne tegyük meg.

Ma reggel a következő üzenettel fogadott a gépem: "A firefox összeomlott. Régi munkamenet helyreállítása / Új munkamenet indítása". Utóbbira klikkeltem. Semmi nem történt. Gondoltam egy újraindítással megoldódik minden nehézség, hisz egy kis "felfrissülés" sosem árt. Csakhogy a windows-ig már nem jutottam el. Huzamosabb ideig áramtalanítás után sem.
Aztán el kellett jönnöm dolgozni, és azóta azon töröm a fejem, hogy ezt hogy a fenébe, miért, és különben is. Annyira nincs kedvem plusz pénzt kiadni a szerelésére. Berlios! Ha mégis veszed a kikapcsolt processzoroddal, üzenem, hogy kérlek szépen, kéééérlek szééépen, gyógyulj meg, mire hazaérek!

Egyébként amikor reggel a Móriczon keresztül mentem, fél füllel hallottam, ahogy egy férfi az elsüllyedt olajfúró torony problémájáról beszél egy másikkal, és tudományosan magyarázta, hogyan szivároghat még mindig az olaj, és miért okoz nehézséget az eltömítése. Ez némiképp (pozitív) megdöbbenést okozott (márminthogy értelmes emberrel is találkozni), másrészt felülírta a reggeli újságos nőci által okozott duzzogásomat. Két vonaljegyet akartam venni, hogy délután legyen Robokuttynak, mikor hozom haza. A nő leteszi elém, majd dünnyög valamit. Visszakérdezek: "ne haragúdjon, mit mondott, mennyibe kerül?" Erre undok-bunkó modorban válaszolt. Hangot adtam amúgy az "észrevételemnek", de nehogy azt higyjétek, hogy leesett neki, hogy mi van. Nos...bizonyára nem lehet üdítő dolog egész nap egy 1 négyzetméternyi alapterületű, újságos bodegában ülni..

Oh, és a szemben dolgozó pék srác ma nagyon rá akart tukmálni, hogy igyak ott kávét, mert náluk issssteni, és biztos benne, hogy sokkal finomabb, mint amit itt bent iszom. Megígértette velem, hogy ha legközelebb megyek, feltétlenül kérnem kell egyet (és még arra is felhívta a figyelmemet, hogy ma délután már nem jó, mert akkor nem ő adja ki).. igazán kedves a buzgósága, de az én érdeklődésem másra irányul, ides 20 napja (plusz az azt megelőző pár nap, amikor már..., de még nem).
-A képen: Dexter&Rita-

Apa&Lánya

Mutocska után szabadon ezt én is kiteszem.. basszus.. én ezen sírtam.
>

Tudat. alatt.

Te jó ég..ilyen furcsa álmot.
Az egész ott kezdődött, hogy egy házban voltunk, az alsó szintjén -Timivel az ágyon fetrengtünk, aki igazából az ő Mátéját várta, de nagyon. Igen ám, de közben valami veszélyes srác jött lefelé a lépcsőn. Timi védekezésképp a paplan alá bújt, én meg nem tudtam, hová is. Merthogy az ágy alá lesz az első, ahová bepillant, az tuti. Mindegy, aztán egy kisebb fajta harc is kialakult, több szereplős (Timi továbbra is érintetlenül-háborítatlanul az ágyon feküdt :) ), amikor bejött egy srác, és egyből engem akart elkapni. Vámpír volt.
Szaladni kezdtem előle, de ő igencsak gyors volt. Láttam rajta, hogy elég régóta nem evett (t.i. vért). Végül megálltam, és azt mondtam neki, hogy "jó, de kérlek, itt harapj meg!" -és odanyújtottam a kezem. Ő kéjesen beleharapott, én meg éreztem a fájdalmat, ahogyan a bőrömbe hatolnak a tűhegyes fogak. Közben az járt a fejemben, hogy ha én is vámpír leszek, lehet, hogy Timi vérét is akarom majd...

Aztán egy csapat lettünk, és elhagytuk a házat, mi páran, vámpírok. Igen, Timi is ott volt -és Zsó és Hugi is. De azt nem tudom, hogy ők is azok voltak-e. Szóval egy tavacska volt ott, és mellette négy golden rettriwer, akik aztán átváltoztak katicává (!!), majd valami mássá, és megint kutyává. Aztán fel kellett sorakoznunk, és mindenki párba került, engem leszámítva. Szóltam a csop.vez-nek, aki erre rám mutatott, és azt mondta: "Mert el vagy átkozva!!" -ez még most is megijeszt...
Aztán ott ültünk valami helyen, és akkor az átlátszó gumilabdám kigurult a zsebemből, kettőt pattogott, hozzákoccant egy helyen a falhoz, aztán visszapattogott hozzám. Ez volt az a pillanat, amikor hirtelen nem átkozottnak, hanem kiválasztottnak éreztem magam :) Odamentem a falhoz, ahová a labda mutatta; ott volt egy feljáró. Ahogy felnéztem, balra egy nagy, ablakos épület volt. Szinte azonnal észrevettem egy leskelődő fejet az ablakban (tudtam; ellenség), majd egyre többen lettek az épület előtti kicsi téren.
Miután a csapatból másoknak is szóltam, hogy nézzék meg, elkezdtünk hadsereget szervezni. Sárga katonai egyenruhánk volt, és minden ruhadarabot, cipőt és kelléket külön sátornál kellett kikérnünk magunknak. Huginak és nekem cipő nem jutott, de úgy döntöttünk, akkor a sajátunkban rambózunk majd..

Amikor a harc elkezdődött, a fentebb említett srác mindig mellettem volt, és segített, illetve volt egy harc, amiben láncot alkotva négyen haraptuk a támadókat. Felnéztem a srácra nagyon...volt benne valami vonzó..talán hogy hihetetlenül biztonságban éreztem magam mellette. (ő Lovag megfelelője lehet).

A történethez hozzátartozik, hogy soha semmilyen Twilight dolgot nem olvastam/néztem. Sőt, egyáltalán vámpíros sztorikkal nem "barátkozom". De ez az álom...fura hatást váltott ki belőlem.

Űrhajó

Szembenézni a saját érzéseinkkel, s megküzdeni velük sokkal nehezebb, mint amilyennek első látásra tűnik. Hogy tudnád kontrollálni azt, ami nem agyban dől el, s mégis az egész lényre kihat? Ne ijedjetek meg, azért erre indok sincs.

Az idő vánszorogni látszik, pedig mégis csak száguld. Előbbi, hisz még csak 18 napja! Utóbbi -a vizsgák napja mindig olyan gyorsan eljön.. Ti értitek ezt?



A folyamatos önbírálat sem tesz jót, s noha azonnal reflektál az agyam a viselkedésemre, olyankor már nem nagyon van lehetőség megváltoztatni, amit kimondtam. Azért az a némiképp zavaró a számomra, hogy egyfolytában olyan kényszerképzeteket vetítek magam elé, hogy meg fog unni, hogy nem kellek majd, s hogy ráadásul mindezen aggodalmaimat meg fogja érezni, és a belső frusztrációim kivetülése végül önbeteljesítő jóslatba csap át. NEEeeee!

Jajj jajj jajj normálisnak kéne lenni... csak hát az ugye nekem sosem ment. Na jó. Félelmeket kizárni, helyes mederben történő agyi működésre felkészülni! Hajtóművek bekapcsolva! Kilövésre felkészülni! Visszaszámlálás megkeződik...5...4....3...2....1..... Phshííúúú



amúgy most érkezett a hír a stúdióba; nem vagyok százas.

Ami még tervben van: ócska piac hétvégén, faajtó vásárlása és beszerelése a szobámba, szúnyogháló reparálás (mert alul Marci rájött, hol lehet kiszökni, így reménytelen, hogy alul-felül-oldalt is feszesen tartsa magát a rovar-távoltaartó), használt régi országúti bringa vétele és restaurálása, közös nyaralás (hármasban; Robokuty, ő, én), foszforeszkáló csillagok vétele és falra szuperálása, és még remélhetőleg sok sok sok dolog.



U.i.: Igaz is, a Galaxis útikalaúz stopposoknak c. könyv is azt tanácsolja, hogy: NE ESS PÁNIKBA

Jog(talan)

A tegnapi jó hangulatomat sikerült elrontania a jognak... nem sikerült. Mehetek megint 19-én. Óóóh, de jó. Hihetetlen, hogy ez így kifog rajtam! Nem hiszem el! Pedig nem kevés pénzt kifizettem, hogy egyáltalán vizsgázhassak belőle.

Most őszintén, és komolyan. Hajlandó vagyok fizetni valakinek, ha bemegy, és sikeresen (legalább egy 2-esre) megírja helyettem. Minthogy nincs arc-ellenőrzés, csak annyi kéne, hogy lány legyen. Ilyet sosem gondoltam volna, hogy valaha kérni fogok, de ez most már nagyon kínos...

Szerencsére legalább az idő kedvezett a guruláshoz, így munkába Főnixszel jöttünk. Mit jöttünk, úgy suhantunk, hogy egészen jó idő alatt tettük meg az utat. Kell egy "My bike is better than yours" feliratú póló :)
Amúgy nem is mondtam, hogy megtanultam ugratni, mármint az egész bringával -az első és a hátsó kerék együttes felemelésére gondolok. Wow, klafa érzés! ;) Már csak annyi hiányzik, hogy tudjam pörgetni magam alatt :) Neeem, ilyen nem hiszem, hogy lesz. Jahm, és képzeljétek, már egészen elmúltak a kék-zöld-lila foltok a lábamról. Csak hogy jó hír is legyen ma.

Most ezerrel tanulom a Magyar film a '60-as években anyagot (Jancsó Miklós tanulmány bleáhhh -bár sosem tudtam, hogy Móriczcal együtt lógtak annak idején), délután kiegészítem még egy kis fincsi joggal, és BUMMmm!! Így lesz mindkettő majd egy kövér kettes minimum :) (ajánlom).

Hegedű

Gyerekeeek... 0:43tól kezdődik az igazi rész, előtte a felvezetés hallható. Ez az egyik kedvenc koncert darabom (J.B. Accolay a-moll koncert). A másikat (Rieding op.5) nem találom olyan verzióban, ahol nem nyekeregve/hamisan játszák.
Namármost ezt itt épp Itzhak Perlman játsza, aki veszettül ügyes (meg világhírű). Öhm a fele koncertig tudtam vele játszani, de utána úgy belendült, hogy elhúzott mellettem :)

Ha jól emlékszem, ez volt az a darab, amin -amikor koncerten játszottam- Sanyi elsírta magát. Csak ő volt ott rajta, sem anya, sem apa, senki. Csak ő. Örökre az emlékezetemben marad.

11:11

Hehh..megint munkából. Nem a legvészesebb nap, de azért elég idegen lett a közeg számomra. Nem a munkatársak; a környezet. Olyan sterilnek látszó (látszani akaró), bürokratikus üvegketrec. Phíjj!

A szabadságaimat júliusra kéne intézni, mert augusztusra már szinte az összes lehetőség elfogyott. El kéne kezdenem keresni szállást, ahová Robokuty is jöhet. Még jó, hogy járnak ezek az üdülési csekkek :)

Reggel megint mindenki bámult, és ilyenkor mindig bennem van, hogy megkérdezem hangosan: "Elnézést, segíthetek valamiben vagy van rajtam valami, amit ennyire kell nézni?" De komolyan. Tetőtől-talpig, majdhogynem tátott szájjal.

Marcika még nem rázódott vissza az otthoni életbe, Chili sokkal nyugodtabb, de előfordul, hogy morog rá, amit nem igazán értek. Amúgy bunyózna vele, de Marci még annyira nem oldódott fel, úgyhogy mindig nyugtatni kell Robokuttyot, hogy legyen még türelemmel, eljön még az idő, hogy kergetőznek majd a lakásban :)

Azért érdekes, hogy "szörfözgetni" az internet világában milyen hatásokat tud kelteni. Az eredmény: Tchaikovsky-nál kötöttem ki :) KLIKK vagy ERRE

De ilyen hangulatom van most. Téma a Vörös hegedű c. filmből. Végighallgatandó. Az elején egy nő dúdol, majd beszivárog a hegedű.

Az utsó dalocska

No, hát a tegnapi filmről annyit, hogy elég gáz volt. Ha nincs benne zongora, valószínűleg nem hat meg a vége sem, de sajnos ez a hangszer a gyengém, ki lehet vele fordítani. Szóval ha ezt hallgatom pl, akkor csak ülök egy helyben, fizikailag nem mozdulok, de belül kilométerek trilliárdját hasítom. Hallottam már ennél szebbet, de...na, valamiért...na.

U.i.: aaannyira gáz, hogy ezeknek a Nicholas Sparks adaptációknak még a filmplakátja is egy kaptafára készül...bloáh.

Kávé dal

És már csak annyit, hogy a kávéhoz is írtak páran dalt :)) Beágyazom őket, és visszahuppanok a nemzeti jelképek megsértésének fejezetébe :)

A zene öröme

Ó, a tanulás közepette ezt ezt ezt. Régi kedvenc, még Apu ragasztotta rám. Imádommm

Thank you

MEGVAN A MARCIIIiiiii!!!!!!
Tegnap este, Chili-séta alatt, mikor épp azt kiabáltam Paprikafejnek, hogy "FÚJ, mit csinálsz, köpöd ki, de azonnal! Gyere ide!!", egyszercsak gyors egymásutánban hallatszódó nyávogásra lettem figyelmes. Egyből elkezdett hevesebben verni a szívem, és szólongatni kezdtem: Marci!!! MARCI! Te vagy az, kicsim?? Válaszként a szólongatásomra rövid nyávogás-sorozat volt a válasz. Robokuttyal a hang irányába siettünk, és akkor megláttam. Sötét volt, de elég volt egyetlen pillantás, hogy tudjam; ő az. De megijedt Chilitől, aki egyből oda akart rongyolni hozzá, és ő erre beugrott egy pince ablakon. Na, gyorsan felszaladtam Chilivel, majd megint le, és ott, ahová beugrott, szólongatni kezdtem. Ne tudjátok, mennyire kalapált a szívem!
És akkor, 5 nap aggódás után...a rég várt pillanat. Kidugta a fejét az ablakon, és hozzádörgölőzött a kezemhez. Hát így történt az eset, hogy Marci újból itthon. A bal mellső lábát fájlalja, biceg, de más baja úgy tűnik, nincsen -hála a jó égnek. Ezer hálát rebegtem az ég felé, és bőgve hoztam fel a lépcsőn a Mi elcsatangolt pici fiúnkat. Azt hiszem, nagyon rég sírtam már örömömben, főleg ennyire.

A tegnapi tehát egy tökéletes nap volt. Az én kis lovagom mellett ébredtem, beszéltem Zsóval, tanultam egész nap, este megkerült Marci, majd -miután Dináék hazaértek- elmentünk bringázni lovaggal. Kitekertünk egészen a Megyeri-hídig, amire már úgy, olyannyira vágytam. Csak halkan súgom, suttogva megjegyzem, egészen titokban, hogy olyan nagyon sokat jelentett, hogy eljött velem. Nem tudom, mi lehetett velem, hogy még megjárva ezt a viszonylag nagy utat, még mindig mentem volna valahová, de tudjátok, azok után, hogy Dének mindig könyörögni kellett, hogy menjünk már, csináljunk már valamit, olyan felüdülés, olyan megkönnyebbülés, akkora öröm, hogy ő viszont ráadásul még szívesen is teszi, hogy elkísér... persze ő mindig szabadkozik, hogy ez csak természetes...
Tegnap este egészen úgy éreztem, hogy valami varázslat történt. El sem tudom mondani, milyen érzés itt legbelül.. ezerszer, milliárdszor, "csilliószor" is köszönöm az égnek! :)

"Merci"

ÉÉés megtörtént az áttörés! Zsóval közel 1 órát beszéltünk, igaz, "csak" msn-en, de így is heves szívdobogást idézett elő -komolyan, mintha első randin lettem volna :)
És meg kell, hogy állapítsam; sokat változott az elmúlt időben. Összehasonlítva középkori önmagunkkal... persze most nyilván klisének fog tűnni, de.. megkomolyodtunk. Mindahányan. Nem nőttük ki a gyermeki énünket, erről szó sincs. De mindannyiunknak van már egy nagyobb fajta bőröndje, amit cipel magával (How i met után szabadon). Mindenki segít a másikéban is; barátokkal könnyebb a teher.
Nah, egészen elérzékenyülök... Köszönöm nektek, hogy vagytok! Zsónak pedig külön jár egy hosszan tartó ölelés. Olyan mindent eláruló..

Már most nem azért, de a how i met-ből is tudjuk, hogy akkor jön az a bizonyos valaki fontos, amikor feladod a "keresési harcot"... emlékeztek arra a részre? hmmh...ez érdekes.

Miért? Hús és vér. Miért? Íz és illat, korty és párlat, hűs csepp - sóhaj...karmolásnyom a háton.. ez vagy hát, a magad egyszerű és mégis nemes magasságodban, ahol a villámok születnek, s útnak indul egy színes csík az égen. Katyvalag, egyveleg, masszából gyúrt buborék, és felbugyog az üstből a rég keresett elixír. Ujjad belemártod, ízleled, nem találod, majd egyszerre csiklandoz és kínoz, mardos és simít... sóhajt, sikít, ordít, suttog, s ismeretlen tájakon ismerős utakra borostyán levelet szór a régóta elképzelt üveghatár.

Science

Az miért van, hogy ha az ember szomorú, hasonló hangulatú számokat akar? Miért jó elmerülni benne? Vajon miért? Nem mintha épp most ilyesmi érvényes lenne (sőt), csak kérdezem.

Ha lehetne most választani, hol lennék legszívesebben, egy világító toronyt választanék valahol Norvégia partjainál, egy kikötőben. A lábamat a víz fölé lógatnám, és a kavicsokkal játszadoznék, amíg várom a halászt, aki bárkáján kivisz egy napra a tengerre.
Sokszor elképzeltem már a találkozást egy kardszárnyú delfinnel. Éjszaka a bárka fedélzetén ülnék, nekitámaszkodva a hajó falának, és nézném a csillagokat. Talán még dúdolásznék is. Azt hiszem, feltétlenül odaúszna egy, már csak puszta kíváncsiságból is.

Chili észvesztően gyűlöl itthon maradni egyedül, még két percre is, ha leugrom a boltba. Kiveri a hisztit, hangosan ugat. "Juti falival" enyhíthető a dolog, de mihelyst befalta, kitör belőle a hangos ugatás. Azóta van ez, hogy Marci.. tudjátok. Már 5 napja. Majdnem egy hét..

Holnap médiajog. Szóbeli. Már most húzom a számat, de nincs mit tenni. Legalább már tudom, mi is az a Yahoo! ügy...többek között.
Valami egészen természetes érzés száll meg mostanában. Nem figyelem kínosan a mozdulataimat vagy hogy mit és hogyan mondok, még csak úgy sem alakítom a mondataimat szándékosan, csak hogy tetszenek. Ez vagyok én. Az igazi Réka. Rég láttalak... üdv újra, ismeretlen ismerős.

Jahm, tegnap megnéztük a Végtelen történetet dvd-n...ez valami felújított változat lehet, mert a magyar szinkron egyrészt fel van gyorsítva (a Sziklafaló például sokkal lassabban beszélt annak idején), Atreyu hangja pedig egészen elszomorítóan cérnavékony. Komolytalan egy olyan lovas hősnek, mint ő. Kénytelenek voltunk eredeti nyelven, felirattal...
Aztán megnéztünk egy másik filmet; Fedezd fel Forrestert. Hű! Rég vágytam már egy ilyen típusú filmre, utoljára talán a Milk volt, ami ilyen szinten megfogott és gondolkodásra késztetett. Sean Connery skót akcentussal a hozzáférhetetlennek, megszelidíthetetlennek tűnő öregúr szerepében...egy író zseni. Egyetlen kiadott munkáját az Év könyvének választották; elsőre sikerült neki, ami másoknak évek, évtizedek munkája. De nem folytatta tovább. Aztán találkozik a fekete bőrű Jamal-lal, és megkezdődik két ember reakció-kontrája...egymásra, s a körülvevő valóságra..
Jók voltak a jellemábrázolások, és a karakterek cselekménnyel haladó "átalakulása", kibontása. Egyszóval érdemes, a vége szépre sikerült, bár azért várható volt.. Összességében véve szerintem egy klasszikusnak számító darab, már ami a filmgyűjteményt illeti -legalábbis ott a helye a polcon, a "különleges" szekcióban.

Did you miss it or did you MISS it?

Meleg és száraz az idő, mintha legalábbis valahol a mediterrán országok egyikében élnénk. És Marcic még mindig sehol. Ma is jártam a kerítésnél Robokuttyal, de hiába. Az egész olyan...hihetetlen. Fel sem fogom még mindig.

Mint amikor idegen helyen, idegen szobában, az ismerős holmik között (amiket a bőröndből kipakoltál) lennél. Ilyen érzés, amióta Marci nincs itthon...
Amikor kinézek az ablakon, egészen olyan, mintha egy másik helyen lennék; egy másik ország másik utcájában, eltérő univerzum nem azonos terében..egészen beszippant ez az egész.

Ahogy kapom az információkat, a bajokat sürgősen orvosolni szükségeltetik. Mindenki! Jövök!!! Már nagyon hiányoztok!

De jó ez a klipp

Ciki

Pfáh, ez milyen!! A büntetőjogi törvénykönyv definiálja a nemzeti jelkép megsértését is, és súlyos büntetésre számíthat az, akit ilyenen kapnak.
Képzeljétek el a következő sztorit:
O'Brien ereje teljében lévő, 20-as éveiben járó srác. Megkapja a behívóját, ő pedig "napersze!" felkiáltással; egy szimbolikus beszéd keretében nyilvánosan elégeti, mint szabadságának és szabad akaratának kifejezésre juttatásaként.
Igen ám, csak hogy katonai behívó nemzeti szimbólumnak minősül, így annak nyilvános elégetése annak megsértésével egyenlő. Azaz 1 évig tartó szabadságvesztéssel büntetendő..
Pech. Avagy -ahogyan Szaki mondaná- shit happens :)

Új és új

Nem mentem el vizsgázni. Áh, gyerekek, ezt nem lehetett volna. Még el kellett volna olvasnom egy 128 oldalas Jancsó tanulmányt, amit ráadásul maga a tanár írt. Felveszem legközelebbre (19ére mondjuk). Mérgemben, hogy ilyen felelőtlen vagyok, rendet raktam és kitakarítottam. Mindig megállapítom, de ezennel is megosztom veletek: a külső renddel egyúttal magamban is helyretettem mindent. Kitessékeltem a porcicákat, és csillogóra sikáltam a felületeket. Jahm, az első adag mosás most fog lejárni; egyszóval tevékenyen és módfelett hasznosan telt az eddigi nap. A lelkiismeret-furdalást valahogy muszáj elkendőzni. Vállalom, oké? De a szóbeliztető tanár egy állat. Nem lehetett bekockáztatni, hogy megjegyezze magának az arcom, és legközelebb mégjobban megszívasson.

Most a médiajogot tanulom, mert meg akarom végre tudni, hogy mi a fészkes fene az a Yahoo-ügy, vagy hogy mit takar a restográfia vagy mi a szösz. Szóval 'this will be' megy épp Natalie Cole-tól, a nap ismét süt, mit süt, ragyog, én pedig a csupa rendben vigyorogva tanulok. Még ilyet! Az meg plusz szerencse, hogy az agyament kattanásomat is sikerült a helyes sínbe visszatenni. Amúgy csak ki kellett pucolni a környékét. Így megy ez az elektronikai cuccoknál ;) Üzemzavar esetén pedig most már tudom, hol a vészkapcsoló :P Ebből ti értetek egyáltalán valamit?

Aktuális

Ez (klikk) a klipp most ideillik.

Ezt a filmet pedig (Szabó István: Te) meg szeretném nézni. Majd kiderítem, megvan-e az Odeonban dvd-n. Érdekesnek tűnik, és a montázs technika, valamint a fényképezés, a vágóképek és a film gyorsításai/lassításai egy egészen érdekes perspektívát adnak a témára. Ha jól látom, Esztergályos Cecília a főszerepben, de lehet, óriásit tévedek. Még nem jártam utána, csak belekukkantottam. De azt hiszem, érdemes lenne... Na majd majd! Talán a csajokkal ezt kéne először. Amúgy is már úgy hiányoznak, mint egy kisgyereknek a kedvenc játékai, amikkel együtt alszik.

Ja, és mérlegre szeretnék állni. Az itthoni már a sufniban (száműzetésbe került, elemkimerülés végett, no meg mert sokkolt a mindennapi rutin-ráállás), de már hónapok óta fogalmam sincs a súlyomról, és úgy kíváncsi lennék. Rájöttem amúgy, hogy ha nem méredzkedem, sokkal elégedettebb vagyok magammal kívülről nézve is. Na ja, hisz' így nem azzal foglalkozom egész nap, hogy "na ezt már nem kéne megenni", ráadásul az pont a fordított hatást váltja ki, t.i. telezabálom magam mindennel, amit megtiltottam magamnak :) érdekes az emberi szervezet, nem?

Coldplay-re tanulok:

Sok

Jó reggelt!

Agybaj azt hiszem elhárítva; sokkal inkább rettegek a mai vizsgától. Paprikafej ébredés óta rosszul van, folyton öklendezik. Lent gazellát játszik, vagyis egész idő alatt csak rágja a füvet, hogy jobb legyen a gyomra. Aggódom érte, és nagyon aggaszt, hogy igazából semmit nem tudok tenni. Remélem jobban lesz. Ha nem, viszem dokihoz.
Jó hír viszont, hogy a száján lévő szemölcs sokkal kisebb lett -amit amúgy nem értek mitől, de tényleg így van.

Marciról még mindig semmi hír. Ha hazaértem, kiragasztok még a környéken ELTŰNT feliratú lapokat, amiket Timi nyomtatott. Ma reggel is szólongattam lent, de semmi. Sok pozitív visszajelzést kaptam eddig arról, hogy ha eltűnt valakinek a cicája, rendszerint utána vissza is jött, és utána "kijárós" macsek lett. Azt hiszem, mi is kiegyeznénk egy ilyen alkuban, csak jöjjön haza már. Hogy meg tudjuk szeretgetni, a kis muksó buksijára sok puszit osztogatni, megetetni-megitatni, a puha ágyikóban fekhelyt adni neki. Robokutty is várja haza nagyon. Amióta nincs meg Marc, azóta egyrészt féltékeny, másrészt csak harcok árán tudok elmenni itthonról, mert nem akar kiengedni az ajtón, illetve kirohan a folyosóra, hogy márpedig vagy vele távozom vagy sehogy -még ha előtte is jöttünk fel egy nagy sétából... arról meg nem is beszélve, hogy kb egész nap szomorkodva fekszik, és nagy sóhajtozások közepette meresztgeti rám azokat a hatalmas, csillogó szemeit.

Amúgy tegnap vettünk ventillátort a szobába (az enyém Izolda, az övé Tristan névre lett keresztelve), és szúnyoghálót az ablakra. Mindkettőt ő szerelte be illetve fel, én meg közben titkon figyeltem őt, ahogyan tevékenykedik. Óhatatlanul is eszembe jutott, ahogyan annak idején apu intézte az ilyesféle teendőket. Biztos valami apakomplexus szólalt most meg belőlem. Érdekes, de ő az első srác, aki ilyesmiket magától értetődően megtesz. Mindig ilyesmire vágytam. Most meg, hogy "megkaptam", kb nem merem elhinni. De hisz.. két hét után én nem tudom, miért akarok végleges bizonyítékot vagy tudom is én mit.. ez a baj velem. Hogy túl komolyan veszem ezt az egészet. Ré, hagyd abba! Kész téboly, hogy magammal vitatkozom...

Jahm, amúgy a képen (balról haladva) Dexter és Főnix, avagy a két gyönyörűség.

Vackor

Vaaackooor :)
Imádtam ezt a mesét (is). Katt a feliratra, és akkor ti is olvashatjátok Kormos István tündéri karakteréről szóló történeteit :)

Oldal

"A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

Találtam egy nagyon jó idézetes oldalt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem az olyan filmeket, amiben elhangzik legalább egy. Két lehetséges út van ezek után; vagy kibontja a narrátor, hogyan is érti, vagy ránk, nézőnkre bízza, hogy megtegyük azt, mint egyfajta konklúzió levonását a film üzenetét illetően is.
Gyűlölöm a jogot. De ha így állok hozzá, tudom, hogy sosem fogom megtanulni, mert az agyam kilöki. Így szituációs játékot játszom; avagy "Dr Vörös" -nek képzelem magam (Dr. Szöszi után szabadon :P), és eljátszom, hogy egy bíróságon vagyok, ahol a megtanulandó anyag elengedhetetlen a per megnyeréséhez.
A tárgyaláson laza, ámde elegáns, fodros szoknya van rajtam, egy fehér ujjatlan, V-kivágású felsővel, szolid nyaklánccal és hozzáillő fülbevalóval. Kényelmes, enyhén magasított sarkú nyári elegáns topán. A megjelenésem alkalomhoz illő, ám mégis szokatlanul eltérő a széles átlagtól. :) Áááuucccs. Megbolondultam, biz én meg. :)

És egy külön kiemelt idézet nekem:
A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz.

Megvan! Ez lesz :)

Nahát, ti is láttátok? A google háttérképpel újult. Lehet választani egy csomó lehetőség közül. Én most így hirtelen erre klikkentettem:

Mahna-mahna

Na jó, ezt...ezen...ááhhh elmosolyodtam, na. Vidító, kedv-fokozó. NÉZNI és hallgatni:

Marci

Hiába keresem mindenhol... Marcit mintha a föld nyelte volna el... a macskák okos állatok. Visszatalálnak..ugye? Sheba mindig visszatalált a Nagyinál.
Még nem fogtam fel teljesen, de a lakás olyan üresen hat nélküle... Chili is tudja... az előbb itt feküdt mellettem, majd egyszer csak felpattant, odaszaladt a fürdőszoba ajtaján lévő lyukhoz (amin Marci szokott be- és kijárni), bekukkantott rajta, aztán csalódottan odakullogott hozzám (az ajtófélfánál álltam, néztem mit csinál).
Minden lehetséges neszre az ajtóhoz ugrom, és kinyitom, hátha ő akar bekéredzkedni.. szurkoljatok... nagyon féltjük, hisz még sosem járt odakint. Biztosan nagyon meg lehet rémülve.

Marci eltűnt...
Fogalmunk sincs, hogy, mikor, hogyan... sehol nincs. Amikor hajnalban elindultam vizsgázni, még kint volt Dinnyével a konyhában. Mikor hazaértem, én már nem találkoztam vele. Dina a szobájában volt, az ajtata csukva -gondoltam bent van vele..
Küldjetek sok sok energiát, kérlek... hiába kerestük Chilivel a környéken... beszóltam az összes szomszédnak, s a mellettünk lévő Pethő Intézetnek is. Hagytam elérhetőséget...
El van átkozva a lakás? Hogy történhetett? Az ablak...

Tekercsavarfacsarficsur

Szóval ismét igában. Húzom...nem teljes erővel, de húzom. Igazság szerint egyre jobban puritanítják (létezik ilyen szó egyáltalán?) az épületet és a dolgozók körülményeit. Hogy egy példával élhessek, az üdítő- és csokiautomatákat elviszik (pedig utóbbiből az édesség nyilván nem ingyen jön) vagy hogy a takarítókat sorra bocsájtják el, és így mi ügyeljünk kínosan a tisztaságra. Sőt, álljunk be porszívózni is munkavégzés előtt és után, nem? Nem azt mondom, nyilván nem dobáljuk szét a szemetet idebent, de könyörgöm, több száz ember dolgozik itt..


Extra mennyiségű anyagot kell ma belepasszíroznom az agyamba, a holnapi kultúra és médiagazdaságtan órára :S Már kezd eléggé elegem lenni, mert élném már a szabad életem, anélkül, hogy folyamatos gyomorgörccsel kéne lennem a vizsgák miatt.

Így nem lehet önfeledten, szabadon, lelkiismeretfurdalás és belső önmarcangolás nélkül időt tölteni... Mrrrhh.. (most morgolódom)


Jó érzés, hogy ismét visszatért a bringa az elsődleges dolgok közé az életembe (a maga minden hozzájárulólagos pozitívumával ;)), hirtelen sokkal egészségesebb embernek érzem magam máris. A napokban tett sok tekerés után fura volt ma egyedül munkába gurulni, de azért élvezetes is. Főnixet letisztítottam, úgyhogy most ragyog a napfényben, nem pedig sáros-tompa színű.


Tegnap megnéztük a patakot, a vizafogót, a JAP-ot, a házunkat, a KRESZ-parkot, a Törpét (kívülről), és mindenhol elhaladva kis történelmi kitérőt is tettünk. Életem története, rövid címszavakban. A Béke-téren meg tanyáltunk egyet, hát persze megint én húztam a rövidebbet (:P), és így a bal combomra is került egy lila folt -igazából a szimmetria kedvéért csináltam; így azért mégiscsak esztétikusabb :)) A jobb lábam sípcsontja olyan, mint egy dalmata szőre -foltokkal tarkított. De mondhatnám, hogy olyan, mint a Milka tehéné; ugyanis lila színekben pompázik. Ezt tanítanom kéne :)

U.i.: hatalmas agytröszti képességemnek hála ma véletlenül ezártam Dinnyét a szobába. Munka közben egyszercsak csörög a telefonom.
Dinnye: -Szia, te hol vagy?
Én (mit sem sejtő hangon): Szia! Hát dolgozom. Miért?
Dinnye: Ez most komoly? Hát, mert bezártál..

Még szerencse, hogy léteznek még lovagok, így Dinnye is megmenekült a gonosz szobasárkány és vízköpő karmai közül. HUuhhhhhhh

Wíííííííí

Hű, gyerekek!!! Ezt megálmodtam; 2-es lett a pénzügytan!!! ÁTMENTEeeeem!! Igaz, vállalatgazdaságtanból viszont buktam, úgyhogy azt csak jövőre tudom megint felvenni. Tegnap eléggé el voltam kenődve emiatt, de a mai pénzügytan eredmény javított némiképp az állapotomon..

'cikli

Hozzátartozik a jókedvhez természetesen az is, hogy a tegnap estét az én kis bringás lovagommal töltöttem. Először elmentünk biliárdozni, ahol meg kellett, hogy állapítsam; piszok jól játszik. No persze nem csak ez volt szembeszökő, hanem hogy mennyire hihetetlenül vonzó, ahogyan koncentrál, majd hol erősen bikáz, hol óvatos mozdulattal, mégis határozott célzással beküldi a golyót a lyukba. Lányok, ez a látvány...egészen huncut szemű mosolyt fakasztó :)

Aztán a várban is voltunk, amikor már szinte senki sincs ott, és egy padon az ölébe hajtott fejjel bámultuk a csillagokat. Kár, hogy nem voltak túl fényesek vagy hogy csupán töredék részük volt látható az égen. De azért...választottunk egy közöset -hangozzon ez bármilyen "amatőrnek". Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én még ilyet sosem..

Nem merek semmit sem kijelenteni; előző dolgokból okulva már félek bármit is, így előre.. De egyet tudok. Előtte nincsenek se zsilipek, se csapok, se falak, se szögesdrót. Hanem..mint abban a mesében, a Hercegek és hercegnőkben; ő jött rá eddig egyedül, hogy nem kell faltörő kos, sem hadseregnyi katona, még csak tüzes nyilak vagy óriás létra sem -ahhoz, hogy bejusson a várba, elég, ha bekopog.

Hiszem, hogy az, ahogyan a reggeled indul, döntően determináló. A mai ezek szerint kétszeresen is szép nap lesz.. és tudjátok, van valami egészen furcsa bizsergés bennem, amit az ismeretlen járókelők is észrevehetnek, mert mindenki folyton furcsán bámul (egyébként őt is, és amikor együtt megyünk, szintén), én pedig úgy érzem magam, mint aki húsz centivel a föld fölött lebegve jár-kel. Ez az érzés felerősödik, amikor a közelében vagyok, és amikor megsimogatom az arcát, nem vizsgálom az érzéseimet, nem én gerjesztem, hogy érezzem közben azt a gondoskodó érzést; hanem egyszer csak előbugyog valami; egy csiklandós érzület, ami végiggördül a bordák rejtekéből egészen a tenyeren át a mutatóujj végéig, ahol teljes felülettel átszivárog a bőrén keresztül, s valahol ott kerül vissza a véráramba, ahol ő hozzám ér.
Egészen szentimentális lettem. Ez most még nekem is feltűnik :)

Sokszor mondtam már sok mindent...ezt most inkább elhallgatom, és kimondatlanul növekszik -reméljük egyre nagyobbra :)

P.

Gyorsan írok. Mindjárt el kell kezdenem készülődni. Amúgy eléggé parázom ettől a vizsgától. Ez már igazi megmérettetés lesz, és nem tudom, hogyan fogom venni az akadályt.
Tegnap amúgy rommá áztunk a bringákkal, amit nem bánok (sőt), de lassan többször leszek vizes, mint nem. Az időjárás igazán megenyhülhetne végre, és intézhetné, hogy nyár legyen ehelyett az esős augusztus helyett.

Rájöttem, hogy amúgy olyan a hangja, mint a 10 dolog, amit utálok benned-ben Heath Ledger magyar hangjáé. Ezt egészen komolyan mondom :) Megkérdeztem tőle, látta-e azt a filmet, és kiderült, hogy legalább 100szor. Az egyik kedvence; csupán Julia Stiles végett (nem pedig Heath miatt, ahogyan nekem :P).
Tegnap egy elég komolyat zakóztam, és lehetett volna belőle csúnyább, ha az őrangyalok nem segítenek. A lábamat a váz két féme közül szedtem ki ugyanis. Azok a fránya villamos sínek, és a kapucni, ami miatt nem láttam oldalra -ezek voltak az esés együtt-hatási okozói.

A Kopaszi-gáthoz menet sok csiguszt mentettünk meg; áttettük őket az út túloldalára, amerre épp meneteltek. Elég nehéz odafigyelné rájuk, mert ilyen esős időben jó sokan vannak. De a napi jó cselekedet, az megvolt :)

Sokszor eszembe jut amúgy róla Keith karaktere. Na de nem áradozom.. lássuk, mit hoz a holnap, az azután, az azután ...

U.i.: Végre találtunk nevet a másik bringájának (ami szintén piros). A Dexter nevet kapta. (Nem a rajzfilm karakter után).

U.i.2: Chili még sosem (!) viselkedett így senkivel. Folyton odamegy hozzá, és a lábára teszi a fejét, és hatalmas, csillogó szemekkel bámulja. Ti értitek ezt? Én nem.. :)

Lenka -The show

Eheheh, én vagyok :)

Óóó te atyaég...elvesztem. Ettől a számtól remegek, libabőrözöm, és lebegek egyszerre. És ott látom magam a zenekarban a prímben természetesen. És egyszerre mindezzel -mint egy videóklippben a felváltott képekkel- látom magam, ahogyan egy tengerparton sétálok, az égen lundák, a hullámok finom tenger illata, apró zümmögő bogárkák, balra halvány-színes virágok...

Reggeli helyzetjelentés

Álmomban megjelent Dé, és még Tomi is ott volt, ő vezette ugyanis azt a Kombit (mittomén hogy írják ezt az autót, ami nagy). Dé közben az anyós ülésen ült, és egy lehúzós Joe-t tekert, amire én teljesen felháborodtam. Na meg hát hogy ilyen állapotban akarunk visszaautózni majd.
-Lehetne több eszetek! Ebben én nem veszek részt! Most azonnal tegyetek ki! -és kiszálltam, ahol szúrós szemekkel Nagyi fogadott.
Azért remélem most mindenki büszke rám :))

Veletek előfordul, hogy időről időre elfog valami szomorú érzés? Nem sokáig tart, max úgy 1 óráig. A zenei számaimnak 60%-a szomorú. Vagy ez mással is így van? (Amúgy eszembe jutott, hogy nyilván nem csak én gondolom, hogy ha ehhez a szóhoz -szomorú- színt társítanánk, akkor az kék lenne. Az angolnak van ugyanis egy szinonimája a 'sad' -re, és az: 'blue').
Hát persze, hogy Médiajogot kéne épp tanulnom, nem pedig ilyen hülyeségeken elmélkedni....

Üz.: "Open me I'm blue"

Film és média

Médiajog és médiamarketing vizsgán való megjelenés --pipa. Már csak várni kell, hogy a sok rizsának mi lesz az eredménye.
Olvasgattam a naplómat. Valahogy érdekes, hogy szinte csak pasikkal van tele, de legalábbis a róluk való elmélkedésem van túlnyomó többségben az életbölcseletekkel szemben.
De észrevehető benne a vonal, hogyan hagy napról-napra alább a Dé-siralom.
Noha az is igaz, hogy -a tegnapi filmben is (Emlékezz rám) benne volt; ha elveszítesz valaki fontosat, előfordul, hogy olykor üres tekintettel meredsz magad elé, miközben képzeletben teljesen máshol jársz. Nos, igen, ez azért elő szokott fordulni az ember lányával... Apropó a film; ezzel kapcsolatban most csak annyit mondanék, hogy a karakterek jellemeit és érzelmi hátterét jobban is kidolgozhatták volna -így viszont folytonos hiányérzettel szemléltem az olykor oda nem illő jeleneteket. Allen Coulter -aki egyébként pl a Sírhant művek vagy a Szex és New York (!!!) c. sorozatnak is a rendezője- valami kimagaslót, maradandót akart volna alkotni, ami kiemelkedik a szingli nőcis csilli-villi világból, és áthelyeződik a művészi ábrázoláséba, de... ezen az úton még lesz mit tanulnia, szerintem.
No azért nem mondom, a végén a fordulat egészen meglepő, és igazán örültem neki, hogy nem volt szájbarágós, ahogy az ikertornyoktól távolodott a kamera. Mert az lehetett volna, ha mondjuk a két repülő becsapódását is az orrunk elé lebegtetik.

Jahm, és rájöttem egy újabb perverziómra. Noha ez a Robert Pattinson gyerek, mindenki kedvence, nekem abszolút egy semmilyen, nem hogy őrjöngésig fajuló kedvenc, azért amikor összevert arccal mutatták, hát... nyeltem jó nagyokat... Van valami igazán őrjítően szexi egy fizikailag megsebzett férfiban. Pláne ha bringával közlekedik ;)

Zongora

Jaaaj, hát ez a zene...még mindig. Mikor meglátja a lányt..
A hormonális változások miatt (ami most még fáj is), túlérzékeny vagyok, és majdnem elbőgtem magam rajta. Tegnap a kishableányon amúgy, amikor a gonosz Ursula megigézi Eriket, és Ariel pedig a kikötőben szomorkodik... hát tényleg bekönnyesedett a szemem. Valaki csináljon valamit, ez nem biztos, hogy normális :))