Úgy tűnik az elmúlt két nap arra volt jó, hogy kétszeresen dagadjon a májam (először az alkohol miatt). A vasárnapi kutyasulin több tényező is garantálta a jókedvemet, például a reggeli örző-védés utáni ü4-re gyakorlás. Hegyesfülű továbbra is tökéletes pontossággal hozza a cipőm idegen dorkók közé rejtett másik felét. Ezen kívül gyakoroltuk a három bójából kettőhöz kiküldést szintén sikerrel, utána pedig a szlalomot gyakoroltuk, ahol a végén már hang (vezényszó) nélküli, minimális kézjel segítséggel tökéletesen megcsinálta a feladatot. Ó, én ügyes Paprikafejem! :)

Egyedül a 30méterről behívás közbeni megállítás az, ahol bőven van mit gyakorolnunk, mert ez a lüke még ténfereg jó pár lépést a vezényszó (fekszik!) kiadása után, mire végre tényleg leteszi magát a földre :)
No de sebaj, mert még van egy csomó időnk, és így is eltölt a büszkeség, hogy milyen ügyes. Most elkezdem majd vele az ölbe apportírozási gyakorlatot (kidobod a tárgyat, közben a kutyának láb mellett kell maradnia, vezényszóra -hozd!- be kell hoznia és az öledbe(!) tennie).