hő

Amióta bejött a hideg és a konvektorok is izzanak, Hegyesfülű legújabb stílje, hogy már felérve a sétáról toporog a szobaajtó előtt, könyörgő szemekkel, hogy "anyaaa, mond már, hogy bemeheteeeek!!!", az engedély megadása után egyenes útja vezet a hőforráshoz, leheveredik mellé, és úgy is marad sokáig.

Már persze csak akkor, ha felérve a sétából nem inkább a konyhafalnak veti a hátát igen határozott mozdulattal, ülési pozícióba vágva magát, kábé vigyázzban, katonásan, hogy így presszurálva ("de anyuuu, én épp példát statuálok!") minél előbb jussak arra a döntésre, hogy netán adjak neki valamit. A legviccesebb, hogy ez a legváratlanabb órákban tör rá, szóval történetesen pl vacsora után 1 - 1,5 órával, szóval nem is értem, napi kétszeri úgy tűnik már nem elég :)

Meg is hízott most a drága, na nem durván, de azért van rajta mit fogni, és olyan combjai lettek, hogy eskü beleharapnál legszívesebben :)))

Akartam volna konvektor előtt pózoló képet készíteni nektek, de a telefonom úgy döntött, hogy utál így télen, és nem nagyon hajlandó megfelelő minőségben fotózni...

Tegnap jó hosszan fecsegtünk a lányokkal, és ismét arra a megállapításra jutottam, hogy kezdhetnék magammal még valami értelmeset és mondjuk írhatnék, pölö egy könyvet, hogy némi pénzünk is legyen belőle, és akkor nem kéne a káhá-nál dolgozni, és több idő jutna a Hegyesfülűre és a kutyasulin is többet lehetnék. Jó móka ez az "oktatósdi", csak valaki esetleg finanszírozhatná a dolgot mintegy mecénásként.