Pár hónapja ismét felelevenedett egy régi-régi ismerősi viszony; sokan hallottatok már Giulio-ról, akit még annak idején, 2007-ben Cork-ban ismertem meg. G Nápolyban született, igazi vérbeli olasz, de külsőre nem az a nyálas digó, ha értitek, mire gondolok. G jelenleg Shanghai-ban él, és az ottani kínai gyerekeknek tanít angolt. (azért ez milyen jó már, nem?) :)

Szóval beszélgettünk arról, hogy nálunk most volt Mikulás ünnepe, meg hogy van ez nálunk, ő pedig elmesélte, hogy náluk Olaszországban ilyesmi január 6-án van, a Befana, ami nálunk vízkereszt. Utána jártam mi is ez a dolog, és a következőt találtam a hagyomány magyarázatára:

"A Háromkirályok útnak indultak, hogy megkeressék a Megváltót, és amikor nem tudták az utat tovább, akkor bementek egy öregasszonyhoz, aki tudta az irányt, útba is igazította a hármakat, viszont ő maga nem ment, pedig a Háromkirályok hívták, kérték, erősködtek, hogy tartson velük. Később pedig megbánva, hogy nem ment velük és megakarván ismerni az Újszülöttet, útra kelt, minden kisgyermekes házban ajándékokat osztogatott, hátha így megtalálja a Gyermeket. Nem sikerült, de azóta is úton van egy seprűnyélen, hogy megtegye azt, amit elszalasztott. Főleg, Itáliában bolyong."

Nekem nagyon tetszik a történet. De azért szerintem jó, hogy nálunk a december a többszörös édesség és hastömés hónapja (Miki, aztán Karácsony, utána meg még Szilveszterkor is zabálunk), az egész éves koplalás és diéták után végre egy hónap, ahol visszaehetjük a kilókat, hogy legyen mit megfogadnunk következő évre :)