miu

A felnőtté válás határozott jeleként érzem, hogy milyen ügyeket intézek/ünk mostanában. Ha lesz bármi konkrét, elárulom majd, de egyelőre megtartjuk magunknak :)

Bé azt ígérte, ha sikerül a projekt, lehet egy kiscicünk. Egy fekete-fehéret szeretnék, de ezt majd persze a érkező jövevény dönti el, hogy hozzánk akar-e, hogy örülne-e egy olyan gyagyákos (eszehagyott/lükefogyott/hangyásos/kavalkádos) családnak, mint a miénk. Mindenesetre már nagyon várom, Hegyesfülű is sóhajtozik a cicmákok után, és csak nagyon ritkán adódik rá alkalma (mikor vigyáz rá valaki, hát ilyen tényleg max 1-2x van egy évben), hogy vendégségben macskázhasson. Ilyenkor bökdösi őket (játékra hívás), s ha erre nem reagálnak, akkor sűrű puszikat osztogat nekik.

Bé is szereti a macsekokat, annak idején egy Ottó nevű kék perzsával barátkozott össze, aki a lakótársáé volt. Ottó mindig Bé szobájában aludt, és olykor masszírozni kezdte a hátát :)

Részemről izgalmas felfedezések kezdetét jelentené a dolog, miszerint mennyire lehetne például klikkerrel dolgozni vele. Ági (ő készít fel minket ü4-re) azt mondta, a nála lévő macsekot már 2 nap alatt ráformálta (klikkerrel) a szemkontaktusra, habár azt még csak 2-3 másodpercig tartotta ki. Azért ez tényleg milyen izgi!! Még a végén agility-s macsekot nevelnénk ki belőle, de legalábbis olyan jól nevelt úritököt, hogy még :)

Na, hát elvárások, azok vannak! :)