korán

Hajnali 4: kinyitom a szemem, valami kényelmetlen érzésem van. Két barna szempár bámul rám egészen közelről, mire felismerem hogy ki ő, már csóválja is a farkát, lendül neki a mögötte lévő virág leveleinek, ritmikus zajt keltve. Már-már mosolyog, hogy végre!!!! felkeltem.

Felülök, az ágy szélére, lábaimat a padlóra téve, a fekete árnyék izeg és mozog, már-már csak éljenezni nem kezd hangosan. Azaz dehogynem, nyüszög örömében, hogy végre észrevettem, mit akar.
Jó, hát volt már ilyen, le kell mennie -gondolom, és komótosan felállok, felegyenesedem, mint egy öreg mami, fáradtságtól és a túl korai ébredéstől sajgó tagokkal. A fekete árnyék kisuhan a szobából, majd megint vissza, forog, pörög!
Szöget üt valami a fejemben, és követem az előszobába. Mit szeretnél, kiskutyám? -kérdezem, ő pedig táncra perdülve kiszökell a konyhába... a konyhába?
Utánacsoszogok, a látásom még csak foltokban érzékeli a körülöttem lévő valóságot. Beérek a konyhába, ő pörög még egyet a tengelye körül, majd látványosan a gáztűzhelyen lévő lábasok felé bök. Határozottan, de ha esetleg nem lett volna világos, még egyszer megismétli a mozdulatot, csak hogy félre ne érthessem a szándékát.

Itt bizony nem emésztési problémák miatt kell lerohanni egy hajnali sétára, a kis szőrös inkább a gyomrába szeretne bepakolni valamit (na nem mintha nem kapott volna tele tállal vacsorát) :)

U.i.: de értem én, tegnap este előre megsütöttem a csirkemájat jutifalatnak mára, pótfoglalkozás tartáshoz és ü4-re gyakorlásra. Csak hát épp hajnali 4-kor jutott eszébe, hogy "hé, há' én most jövök rá, nem éreztem máj ízt a vacsimban, pedig anyu olyat sütött este!! Hol a májam? mostakarommooost"?

U.i.2.: a félreértések elkerülése végett: nem szántam meg, sőt. Minimum, hogy várja ki a reggeli séta végét... :)