Szombaton kutyasulis karibuli!! Már alig várom!! Étterem, zene, tánc, azaz: ferrrrgeteges parti-time!

Vasárnap levizsgáztattuk a csoportot, két kutty-gazdi párost leszámítva mindenkinek sikerült. Nem a legjobb eséllyel indult mindenki, ezt le merem írni, de remélem, mindenki jön középfokra is, mert hát az alapfok önmagában nem sok mindent jelent.

ovi:
nagyon jó érzés, hogy sok, kezdetben nagyon gyámoltalan és bizonytalan gazdinak tudunk segíteni, lelkesíteni és magabiztosságot önteni beléjük.
Kedvencem egy 3 hónapos csokilabi, Szulejmán őfelsége :) gazdija egy idősödő (60 körüli) néni, a behívása így hangzik: "Szuliii, SzuliSzuliSzuliSzuliSzuliSzuli.....Szuliiii!"
Tegnapelőtt icit joystickoltam a nénit, mondtam neki, hogy ezzel a hívással csak mellélődözget, és az még a western filmeknél sem hatásos dolog. Nagyon tetszett neki a hasonlatom, és a következőkben akárhányszor (berögzülés) újból kántálásba kezdett, pisztolyt formáltam a kezemből és "puff puff puff" hangot adtam ki magamból, ez nagyon tetszett neki, és olyan gyorsan leszokott róla, hogy hihetetlen. Vasárnap már ragyogott az arca, hogy milyen jól működik a behívás, és imádott labijának a névismétlése helyett inkább a "hozzám!"-ot használta, mindenféle csel bevetésével. Apró lépések sikere yeeeaah :))

Biztos mondtam már, de imádom a kutyaovit! Mert egyrészt sok a cuki kölyök, másrészt úgy tudod magadba szívni a tudást, mint a kisgyerek az iskolatejet, szívószállal.

Ü4: fáradhatatlanul haladunk tovább a tanulásban, ránehezítettünk a szagazonosításra, a behozandó cipőt csizmára cseréltem, és  több lábbeli közül kellett kikeresnie (amik között szintén volt, ráadásul ránézésre is hasonló csizma). SIKER!
A kézjelre fektetés-állítás-ültetés-állítás még mindig döcögősen halad, egyelőre még csak közvetlen közelről megy, több távolságot kell beletenni, de kaptam egy jó tippet, amit ma ki is próbálok.

Mindemellett persze ezerrel dekorálok otthon, szervezkedünk (ez egyelőre titkos projekt), ajándékokat vásárolunk, főzök, csajok, család...