Egy tökéletes nap margójára

Sok idő óta először éreztem a tökéletes kikapcsolódás csodálatos nyugalmát; amit belül érzel és minden zsigeredben feltölt és relaxál.

Ott kezdtük, hogy elmentünk a Corvinba megnézni a Walter Mitty-t. A multiplex-ek egy sémára felhúzott és csörtetően agresszív világa után barátságos fellegvárnak éreztem az ottani atmoszférát. A film is nagyon tetszett, és noha érezni, hogy ez Ben Stiller első rendezése, ez csupán helyenként okozott némi furcsaságot (pl a Benjamin Button-ra utaló részt egy az egyben kivettem volna). A direkt-viccesnek tálalt jelenetek nálam nem találtak célba, ellenben a természetes cselekményeket nagyon eltalálták, és a történet vitte magát, tele szerethető figurákkal, átélhető helyzetekkel és helyzetkomikumokkal (ezeken lehetett mosolyogni, olykor hahotázni). Tetszett, hogy az elképzelt világ észrevétlenül váltott át a valóságba, és hogy nem agyoncsépelt gyönyörű tájakra kalauzolt el minket az operatőr, hanem olyan egzotikus, érintetlen világba, mint pl Grönland és Izland. Szóval a kisebb erőltetéseket leszámítva zömében szárnyaló fantázia és természetes, magát író történet volt ez, le a kalappal Stiller előtt!
Jó élménnyel jöttünk ki a moziból, de természetesen újabb utazási vágyakkal (úgyhogy a 2014 nyári programunkat már elkezdtük pedzegetni).

tetszett, hogy a festő gondolatait kivetítették

Bé karácsonyi ajándéka számomra két jegy volt a Van Gogh Alive-ra, úgyhogy itt folytattuk a kultúrprogramunkat. Namármost ha épp szar passzban vagy, zaklatott a lelkivilágod vagy épp nem találod a helyed, akkor tökéletes megnyugvást találsz ezen a kiállításon! Nem csak arról van szó, hogy az egymás után kivetített festmények körbeölelnek, és felnagyított mivoltuk által olyan részletekre is felfigyelhetsz, amik felett eddig elsiklott a tekinteted, de a zenei aláfestés egy hangulati síkra hoz a vizuális világgal. Ráadásul egy-egy képrészlet animálva van, így például részleteiben jelenik meg előtted Van Gogh általa festett, arles-i szobája a jól ismert ággyal és az éjjeli szekrényen vázában álló napraforgókkal. S ha mindez még nem lenne elég; a művész kézirataiból kiemelt szövegrészletek segítenek az érzelmi azonosulásban.

Elkülönítették a festő különböző korszakait, és azokat sorrendben mutatták be a festményeken keresztül, így jól láthatóvá vált lelki világának alakulása; színek kavalkádja, majd befelé forduló, sötét tónusok, ismét reményteli virágok, és sárga-sárga-sárga.

Ráadásul a helyszín-választás is tökéletes; kilépve a kiállításról (ami kb 20 perc, hacsak nem nézed meg még egyszer és még egyszer) a Vörösmarty tér karácsonyi vásárának közepén találod magad, és bár mostanában nemigen télies napközben az idő, így este azért visszahozta az ünnepi hangulatot a vásár; a fények, a forralt bor és a kenyérlángos illata.