+

A villamos, amivel reggel munkába indultam, elütött egy férfit...átmászott a korláton, és talán azt hitte hogy átér, pedig olyan közel volt a jármű!! Miért döntött mégis úgy, hogy megkockáztatja?
S talán a sofőr sem fékezett olyan gyorsan és azonnal..nagyon sokat csúszott a férfi, a villamos közepe tájékán feküdt a szerelvény alá szorulva, a sínek között...

Próbáltam segíteni, ott guggoltam a sínek mellett, láttam a lábát, a kabátját...az elejtett és arrébb gurult ásványvizes flakonját..kiáltottam neki, hogy tartson ki, már úton a segítség, hogy minden rendben lesz. Nem mozdult. Hang sem jött ki a torkán, se egy nyöszörgés vagy halk sóhaj.
Kiértek a tűzoltók és a mentők, felnyitották egy helyen a villamos oldalát, bemászott érte az egyik tűzoltó. Imádkoztam, olyan erősen kértem, hogy csak élje túl, kérlek!
 Meghalt..

Eszembe jutott, hogy valahol talán neki is él egy édesanyja, aki talán már készülődve a karácsonyra megfőzte jó előre fia kedvenc ételét... És innentől fogva, amíg csak él a családja, nincsenek boldog karácsonyok, mert megmásíthatatlanul történt a mai napon, hogy egy élet egyszer csak kihunyt.

Kedves Idegen! Bárcsak korábban értem volna oda melléd, hogy már a legelső pillanatoktól fogva érezd, hogy így, ismeretlenül is számíthatsz rám! Kedves Idegen, sajnálom, hogy így történt, hogy reggel talán még mosolyogva ébredtél, és zenével a füledben szépnek láttad a világot, mikor útnak indultál. Kedves Idegen, sajnálom, annyira szörnyen sajnálom, hogy úgy döntöttél, megpróbálsz átérni a villamos előtt.
Nyugodj békében

U.i.:  most közölték le az egyik internetes újságban, hogy 73 éves volt. Igaz, az arcát nem láttam, de sokkal fiatalabbnak gondoltam, noha ez semmit nem változtat a történteken.. Továbbra is nagyon sajnálom, hisz senki nem érdemel ilyen halált, de talán ennyi idősen bölcsebb, meggondoltabb lehetett volna.. sajnálom, a családod is, talán gondolhattál volna rájuk, mielőtt úgy döntesz, hogy még átérsz a jármű előtt..