Furcsa dolgok történtek. A tegnapi nap folyamán a felszínre került egy-két igazán mélyről jövő, féltett titok. Meglepődtem rajta...bár az is igaz, hogy alkoholos befolyásoltság alatt megnyílnak azok a bizonyos, óvatosan bebugyolált félelmek.
Ma jöttek beszerelni hozzánk a digi tv-t, vagyis most már mi is nagyban utazunk. 3 csatorna helyett 38. Nem rossz, főleg, hogy HBO is van. Az Élet apró öröme, hogy első műsorként a Vonzások és állatságok c. filmet adták. Nagyon régen láttam, de emlékszem, mennyire tetszett. Szóval aztán engedtem tovább az ágyban tespedés hívó szavának, amikor elkezdődött a következő film. Furán, de érdekesen indult, és már majdnem elkapcsoltam, amikor eldöntöttem, kivárom, mi lesz ebből. És tudjátok, egészen meglepődtem. Ritkán találkozni manapság olyan filmmel, ami tud meglepetést okozni. Érdeklődésemet pont azzal váltotta ki, hogy életszerű, és tele volt totál váratlan fordulattal, ahogy kreatív ötletekkel is. Icit a Donnie Darko-hoz tudnám hasonlítanám, de csak bizonyos kivitelezések és az ötlettár miatt.
A címe: Keith. És ráadásul nem is régi film, mindössze 2 évvel ezelőtti, 2008-as. A szerepeket számomra teljesen ismeretlen színészek játszották, de igencsak hiteles módon. Le a kalappal Todd Kessler rendező előtt, mert 93 perc alatt olyan sűrűn esett le az állam, hogy már számolni sem tudtam. És mindamellett, hogy az alapszál romantikus volt, mégsem volt nyálas vagy túlzó, de mégis belehúztak egy olyan srácot is a képbe, aki tényleg meg tudja változtatni az ember lányának életét. Igen, fenekestül felforgathatja egy berendszabályozott, elhanyagolhatatlan és percre pontos napirendhez kötött lány életét, aki számára a szülők szava a döntő, s aki voltaképp az ő életüket éli, nem a sajátját (itt párhuzamot vonnék a Szerelmünk lapjai c. filmmel). Aki pont egy "rangjához méltó" sráccal jön össze, és minden "terv szerint" halad...aztán hirtelen képbe kerül az a fura srác a kémia óráról; a labortárs. Akit mindenki flúgosnak tart, de ő tojik rá, aki fütyül a szabályokra, aki eredeti, vicces, és váratlan...na és persze mindez egy hihetetlen vonzerőt kölcsönöz neki -már legalábbis az én szememmel nézve-. De ő a magányos farkas. Tudod, barátok nélkül.
Aki pont azzal kelti fel a figyelmed, hogy közli, hajnali négykor vár a ház melletti kereszteződés lámpájánál...és a randid után két órával a saját ágyadban forgolódva nem hagy nyugodni a kérdés; vajon tényleg ott van?. És a normális kerékvágásban zajló, megszokott formai keretek között működő, esti programként menjünk moziba kapcsolat egyre eltörpül amellett, amit Keith, a labortárs mutat. Mert izgalmas, mert új, mert elvisz arra a helyre, ahol együtt nézhetitek a gyönyörű kilátást. Mert belevisz őrült dolgokba, amiket addig sose mertél volna megtenni, vagy eszedbe sem jutott.
És szép lassan átbillen a mérleg, és kinyílik a szem az Élet csodáira.

A váratlan dolgokat pedig nem lőném le. Basszus. Ez a film... és már megint ott vagyok, hogy ééhéééén iiiiis! Én is ilyen eredeti srácot akarok! Ilyen spontán, ilyen vadóc, ilyen különc, de belül hatalmas érték -srácooot!! Aki váratlan ötletekkel áll elő, aki meglep, aki folyton megnevettet, aki...különleges. Jójó, tudom...én csak fogjam be :)