Már csak egy

Könyvtárban ücsörgés...egy vizsgán túl vagyok, már csak egyetlen egy van hátra: vizuális kommunikáció. Én hülye meg otthonhagytam a 100 oldalas jegyzetet...gondolkodtam rajta, hogy megveszem a jegyzetboltban, mert hisz "csak egy ezres", de aztán úgy döntöttem, épp elég a "csak egy ezres" kiadásokból..majd lesz valahogy...

Tegnap, ahogy mentünk fel Paprikafejjel a sétából, eszembe jutott, milyen kevésszer eszmélünk rá arra, hogy miféle valóságban élünk. Lépcső, fal, korlát, virágcserép, lámpa, ablak...fény.. Tökéletes természetességgel nézünk és lépünk át ezen alkotóelemek felett, pedig ott vannak, és épp talán a részletekben rejlik a fontosság. Így például ha nem vesszük észre az apró tagokat, azt sem látjuk meg, hogy a lámpának nincs búrája, hogy a lépcsőházban teleltetett muskátlik már alig bírják, vagy hogy a szomszéd lábtörlőjén ott rekedt egy falevél.

Na jó, megyek olvasgatni...13:00-tól szurkoljatok!!!

U.i.: szégyellem magam, mert tegnap kellett volna, de: R.I.P. Heath Ledger! Gyertyá(ka)t ugyan gyújtottam, de -noha reggel emlékeztettem magam- elfelejtettem, hogy különleges alkalomból, illetve emlékezés miatti céljából kellene meggyulladniuk a kanócoknak... (a képválasztás szándékos. Milyen kis cukorpofa...mellesleg ugyanilyen fejet vágok, mikor gondolkodom valamin :P)