Elhibázott

Okkééé, ismét ki kell hátrálnom egy helyzetből, mert olyan dolgokat idéz elő, amiket nem biztos, hogy szeretnék ismételten átélni. Félek. Be vagyok tojva, frusztrál, hogy sérülhetek, pedig azt az egyet akarom a legkevésbé. A legutóbbi hasonló helyzetet ides fél ..mit fél? EGY évembe került kiheverni, úgyhogy csírájában kell elfojtanom a veszélyt.

Nyugi, nyugi. Nagylevegő... Kifúj... A memóriában tárolt ábrándképeket ezennel a kukába helyezem. Csak a következő felugró üzenetnél hezitálok egy icit:
Valóban törölni kívánja a kijelölt elemeket?
Igen Nem

U.i.: B***za meg...

Csukott szemhéjam mögött egy világ nyílik. A színek élénkebbek, szebbek, hívogatók. Nyújtanám a kezem, de ahhoz ki kéne nyitnom a szemem, hogy lássam, hová lépek. Félek a valóságtól, ezért inkább a kezem sem nyújtom, sőt, egy lépéssel hátrébb helyezem a lábam, ott biztos a talaj. Oldalra sandítok, merre van az Exit felirat, de közben újból vágyom a szemhéjam mögötti csodás világra. Ahol minden olyan, mint a mesékben. Talán valóság és álomvilág olykor tényleg egyezhet... ? A választ senki nem tudja igazán....