Kint nagy pelyhekben esik a hó. Hangosan-hangtalanul. Mert tudjátok, van annak valami különleges hangja, mikor esik a hó. Zajtalan, mégis... Ilyenkor, ha felfelé nézel, látod igazán, mennyire is havazik. Ma szomorúan esik, mert nagy pelyhekben hull, nehézkesen, fájón. Mintha minden egyes pihe halk sóhajjal olvadna a többi közé. Van valami különleges abban, ha ilyenkor a patakparton sétálsz. Emlékszem, ilyenkor szerettem ott sétálni. Az utolsó anyuéknál töltött évben volt csak úgy, hogy késő este is kimentem..na mindegy.
Általános igazság, hogy ha valamit nagyon akar valamit az ember, és folyton arról ábrándozik, juszt se jön össze. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy az ember lánya szeretné.. Véletlenül se higyjétek, hogy folyton elégedetlenkedem, mert nem így van. Csupán az a helyzet, hogy nehéz manapság normális társat találni... persze, olykor nem árt egy alapos helyzet-átértékelés, szemléletváltás.
Ha szereted…
3 hete
5 csiripelés:
Nem értelek (nem csodálkozom)
Jó dolog az életben, de neked még sem jó?
Vagy tudod, hogy jó, csak neked nem elég jó?
Túl nagyok az igényeid? Vagy azt se tudod mik az igényeid? Akarod amit kapsz csak nem tőle? Vagy tőle csak nem így?
Én komplikálok túl valamit? Én nem értek valamit, vagy most akkor mivan akkor van mivan....? :-)
http://www.youtube.com/watch?v=Wy94E4d15hs
nem hiszem hogy volt korszak amikor nem gondolták úgy, hogy nehezéz normális társat találni. Amikor megmondták, hogy márpedig ki lesz a társad, na az sem lehetett túl jó..Régebben másként mérlegeltek, eszébe sem jutott a legtöbb nőnek, hogy mellé konkrétan milyen társ kell, aki volt, gazdasági,vagy ilyen olyan szempontból megfelelt, együtt sosem éltek, összeházasodtak, aztán nem volt más: kezelni kellett azt ami felmerül. ennyi.
Ugyan ennek is megvoltak a maga előnyei. meg a gyötrő hátrányai is..Az a baj, hogy nem akarjuk vállalni a döntéseinkért a felelősséget, és ha valami nem tetszik, rögtön váltani akarunk, mert nem jó nem elég jó, és mert megtehetjük!
Nincsen és nem is lehet tökéletes! tökéletes hozzáállás kérdése az, hogy ki a tökéletes.
nem együtt változnak az emberek, viszont azt folyton. Így ha adott pillanatban passzosnak is TŰNIK minden, másnap, 1 év múlva, 10...már nem lesz az.
Ami állandó lehet az a hozzáállás, ahogy írtam.
szeretet, meg tolerancia.rengetegrengeteg kompromisszumot KELL kötni, csak nem olyanokat, melyek alapjaiban érintik a személyiséget.Ahhoz viszont hogy ez ne így legyen, nem árt megtudni, mi is jelenti a személyiség alapjait az egyénenként, s hogy ez annak fejlődést vagy regressziót hoz.
Dee, a toleranciáról kapcsolaton beül azt hiszem nem én fogok beszélni :)
arra már nincs jogalapom, de ettől még igazam van.
A döntés este megszületett. Hajnali 4ig volt miről beszélni és gondolkozni. "Maradok" és próbálom, megnyílok és kinyitogatom, megfejtem, megszelidítem.
Ha Dét ki tudtam lendíteni az olyan depressziós hullámaiból, amikor a fal felé fordulva feküdt az ágyon, miközben ott voltam, és nem lehetett vele semmit sem kezdeni, akkor nincs lehetetlen. Különben meg...mi értelme lenne elsőre feladni? Hmm?
Szóval, gyerekek, beálltam szelidítőnek :) Jelvényt fel; hasat be, cicit-popót ki avagy tits and teeth (ugye, Á?) :)
ugye :))
Megjegyzés küldése