Sűrű éjeken a farkasdal a Holdról szól,
A vadmacska a párja után sír,
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,
Közben eléd hordja színeit a szél...közben eléd hordja színeit a szél.

Ma egy hangyafütynyit (ejh, de perverz nyelv ez a magyar) jobb a kedvem idebent. Az elvárt százalékot is teljesítettem ezennel, és innentől fogva a saját malmomra hajtom a vizet, vagyis igen, cél, hogy minél jobban megkopasszam a bankot, ameddig csak itt vagyok. Tény, hogy elég undorító ez az egész, mert ügyfeleknek kell eladni ezt-azt, ergo olyan, mint azok a néger csókák, akik Vrasnában a strandokon járkáltak, és óráktól kezdve karkötőkön és nyakláncokon át a napszemüvegig mindenfélét lehetett náluk kapni (szerintem még füvet is, de ez csak az én szerény sejtelmem).

Mindegy, a lényeg, hogy minden egyes erőmmel arra a célra koncentrálok, hogy a legtöbbet kihozzam a lehetőségekből. Amúgy is elég hosszú az "Ami még vár rám" lista, úgyhogy nem árt, ha legalább van miből, még ha a "mikor?" kérdése is a nehezebb olykor.

Az "Ami még vár rám" lista rövid távú megfelelője (na de ki az az Ami? :P):

1. Nyíregyházi Vadasparkba menni
2. Sztrapacskázás Stúrovoban
3. Természettudományi Múzeum meglátogatása (Természetfotó kiállítás megskubizása
4. Színházba menni
5. Komolyzenei koncertre menni (avagy hangverseny orrba-szájba)

Jahm, és persze időről-időre még vitorlázni is jó dolog leruccanni Kunhegyesre. És a nyár ideje vészesen ketyeg.