Annyira furcsa érzés...érezni, ahogy az ember vállát egyre nehezebb felelősségek nyomják. Munka, mert ha nincs, akkor miből fizeted a lakásod/albit, ha nem tudod miből fizetni az albit, akkor nincs hol laknod, kuncsoroghatsz a barátoknál vagy a szüleidnél, ami talán mégrosszabb..

Már nem csak azon kell gondolkodnod, hogy milyen ruhában menj suliba vagy hogy készen van-e a leckéd. Hogy töriből röpit írtok-e vagy hogy megúszod-e az óra eleji felelést..
Nem, a döntéseid nagyobbat döngenek a padlón.. nehéz dolog felnőttnek lenni, de hát az idő kerekét nem lehet megállítani, ugyebár..
De ettől még egyvalamit sosem szabad elfelejtenünk: belül, bizonyos dolgokkal kapcsolatban örök gyereknek maradni.
Mert ugyanúgy fújhatsz buborékot, dalolhatsz, fütyülhetsz hangosan, ha akarod, ugrabugrálhatsz, fára mászhatsz, mosolyoghatsz, szökellhetsz -egyszóval belül mindörökre fiatal maradhatsz, és ez az, ami számít. Szerintem