Barátok megismerése

Igen, a fontos lépések. "Step by Step" -emlékeztek erre a régi sorozatra? "Bírlak" volt a magyar címe, és a nővéremmel totál rá voltunk kattanva. Játszott benne a Bobi a Dallasból, csak itt nyilván nem Bobiként rohangált a tv képernyőjén, hanem családapát alakított..

Na de kanyarodjunk vissza a kezdeti témához. Szóval. Egy hirtelen rittyentett iszogatás keretében megismertem a mozis cimborákat. Fiútársaság. Tudjátok, egyedüli lányként kevésbé feszélyezve éreztem magam, mintha lett volna ott még egy nőnemű. Komolyan. Az ismeretlen lányoktól tartok. Sok közöttük az ármánykodó, a hátulról fúró, a... na de hisz tudjátok. A fiúknál -ott is van, csak sokkal, sokkal de sokkal ritkább. Amúgy jófejek. És végre megismerhettem "A Legjobb Barátot", Gergőt.

A "hacacáré" előtt, este Paprikafejjel sétálva azon gondolkodtam, milyen különleges ez az egész Holfogyatkozás dolog. Egy nappal ezelőtt még totál telihold volt, láttam, éreztem. Aztán meg elkezdett fogyni, magától, és visszadagadt. Csuda egy dolog. A bolygók amúgy mindig érdekeltek, persze sokat sajnos nem tudok róluk, csak azt, hogy olyan tiszta éjszakákon, mint a tegnapi, imádok elveszni az égbolt csillagjait fürkészve. Sokszor eszembe jut az a bizonyos Mutoccsal eltöltött este, amikor PEN-ről bandukoltunk hazafelé, enyhén illumináltan, s meg-megpihentünk a fűben, és cigifüstöt pöfékelve az éjszakára az Orionról diskuráltunk. Mutocs szerint Isten az Orionon lakik. Nekem más a hitrendszerem, de ha Mutocs mondja, én elhiszem neki.