Ezen a helyen -én mondom nektek- meg lehet kattanni. Undorító emberek... unnnndorító emberek...
Malcolmmal erről beszélgettünk tegnap; kíváncsiak lennénk, hogy az ilyenek mit szólnának magukhoz, ha látnák kívülről, hogy hogyan viselkednek...

Én nem értem... Abádszalókon totálisan ledöbbentem, mikor a helyi Match-ban az eladó olyan széles, és legfőképpen ŐSZINTE mosollyal segített, hogy az államat tényleg a padlóról kellett felvakarnom körkefével.. Itt, a "nagyvárosban" egyre inkább az elhidegülés és -idegenülési folyamat figyelhető meg; mindenki mogorva, és ugyan mit számít, hogy hogyan bánik a másikkal, míg ő neki jó.
Vidéken, de legalábbis egy kisvárosi közegben, ahol igaz, sokkal csendesebb az élet, egész egyszerűen felüdülés, hogy nincs mogorva szempár, sem lenéző, fennhéjázó modor -az "egyszerű" lakosság körében persze. Mert felsőbb szinten ott is megy ám az ármánykodás (Malcolm-apu egyik nap ebédnél füstölgő fejjel mesélt az aznapi konferenciáról, ahol ármánykodás, irigység és minden egyéb emberi gyarló tulajdonság a felszínre tört).

És akkor visszaérve a Nyugatiban máris a képünkbe kaptuk megint, hogy BUMM, tessék, "itthon" vagy, megérkeztél, vissza a fertőbe. Egy lepukkant srác szólított le minket -persze mit neki, hogy (nem túlzok!) három megpakolt táskával a háton és a kézben vonszoltuk magunkat +kutyával, és még neki állt feljebb, hogy -szó szerint idézem- "nem hiszem el, hogy olyan kurva megterhelő lenne adni 100 Ft-ot".
1: majd biztos lepakolom az összes táskát a vállamról, és leteszem a szatyrokat is, nem beszélve a kutyáról hogy csak neki kitúrjak 100 Ft-ot
2: a szeme sem állt jól
3: nekünk is hónap vége van, és igen, 100 Ft is számít
4: napi 8 órát szívok azért a pénzért, ami a bankszámlámra kerül, nem keveset nyelve és megalázkodva, ügyfeleket kiszolgálva. Dolgozzon meg ő is érte ahelyett, hogy másoktól kunyerál.