2011. június 2., csütörtök

| | |
Onnan lehet tudni, hogy az önálló élet (értsd; egyedül lakni) megedzett, hogy az előbb a takarón talált cserebogár szerű izétől nem kaptam sikítófrászt. Azt persze még nem tudom, hogy egy poloskához mit szólnék, de remélem nem kell megtudnom :P

4 csiripelés:

Mutocska írta...

Én abból érzem, hogy szó nélkül elmosogatom a lakótársak holmiját is, nem hőbörgök porszívózásnál, hogy "miért csak én?"... egy évvel ezelőtt ezek még komoly problémát jelentettek. Ma már csak akkor tűnik fel, ha jobban átgondolom. :)

Felfedező írta...

Akkor ne gondold át jobban, a lakótársadnak meg mond meg, hogy cserébe rájársz a kávé készletére :D Egy rossz szava sem lehet :P

Én eddig mondhattam Chilinek, hogy "hé, söpörd már fel az előszobát légyszi!", de csak oldalra fordította a fejét.. most már viszont van, aki átvállalja helyettem a porszívózást, mosogatásért cserébe. Ezazzzzzz :)

zara írta...

emlékszel milyen ijesztő volt ahogy a SEMMIBŐL előkerültek a poloskák??
a függönyön kapaszkodtak, vagy bent ültek egy adag ruhán a szekrényben (??!!)
fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú

Mutocska írta...

az elméleteddel csak az a probléma, hogy az illető nem kávézik. :S

poloskák: ha szövetségessé teszed őket, akkor akár még hallgatózásra is jók. ;)