Ma segíteni akartam egy vak embernek, mert úgy tűnt, mintha nem tudná merre induljon -tétova lépéseket tett jobbra-balra, a mozgólépcsőtől nem messze. Odamentem hozzá, hogy:

-Üdvözlöm! Segíthetek esetleg valamiben?

-Nem, köszönöm, én éppen várok valakit.

-Oh, értem. Akkor viszlát!

Csak...csak utána gondolkodtam el azon, hogy a viszontlátásra ezen rövidített verziója nem biztos, hogy a legmegfelelőbb köszönés volt a részemről..