OOooh, igen. Visszatértek a menekülős álmok.

Álmomban egy kétlövetű puskát nyomtak a kezembe, hogy lőjek vele medvét. Kizárt dolog -mondtam, ott volt Ádám, Chili, és egy munkatársam is. Egy emelkedő tetején, ragyogó napsütésben aztán észrevettem egy grizzlyt. Ó, igen. Ő is engem. FUTÁS, SKACOK! -kiáltottam, de Ádám csak heverészett a földön, felhőket bámulva, épp csak hogy egy fűszál ki nem lógott a szájából, ahogyan az meg van írva :) Sürgethettem őket, akkor is csak egy helyben maradtak, tök nyugodtan, pedig a medve már erősen közeledett. Aztán látták, hogy nem babra megy a játék, és mikor futásnak eredtem, futottak ők is. Namármost ilyen még sosem volt; olyan gyorsan futottam, mintha sugármeghajtásom lett volna. A két fiú időközben két különböző irányba szaladt, nem arra, amerre én (ki érti ezt?), de bármerre is mentünk, mindenhol medvebocsok tűntek fel -és ahol medve gyerek, ott medve anyu is hamarosan feltűnik, felbőszülve, hogy mit keresel az ő kicsikéjének közelében. Szóval iszkirizni kellett. Chilivel kettesben maradtunk, ő nagyon okosan tudta a dolgát, és együttműködött.

Az álom második részében sötét volt (fura az ellentét; az előző helyszínen tavasz volt, verőfényes napsugár, tündöklő erdő). Egy házban voltunk többen, és valami fura lények jelentek meg. Senki nem látta őket, de embereket öltek, csak a nyomokat hagyták maguk után (lábnyomok a lépcsőn). Egy maroknyi emberrel együtt megkezdtük a segélycsapat-alakítást, két srác és én voltunk a vezetők. Mindenki a mi utasításunkra várt. Sok házba bementünk, és kimenekítettünk sok embert, s a csapatunkba állítottuk őket. Aztán az egyik magas dombon álló ház udvarán sétálva hirtelen reflektorok gyulladtak ki, és rengeteg, ezernyi ember állt a domb alján. Üdvrivalgással és tüzijátékkal ünnepeltek minket. Minket, a megmentőket. Fura érzés volt sztár lenni, rajongótáborral rendelkezni. No de aztán hirtelen minden megváltozott. A két vezető srác az ünneplés közepette mintha észrevettek volna valamit -balra el. Bringára pattantak, így én is így tettem, hát rohadt egy rozzant bringa volt. Mindegy, a hosszas tekerésben ketten maradtunk egy ellenség sráccal, és végül annyira megkedveltük egymást, hogy ő is jó lett.