Kotyvasz

Ezek az utolsó vizsgák a legnehezebbek. Már alig van hozzájuk kedvem, és míg eddig képes voltam egész álló napokat áttanulni, mostanra már egész egyszerűen inkább a kifogásokat keresem. Szörnyű. És mindemellett szeretnék már túl lenni ezen az egészen, és végre a többi fontos dologra koncentrálni, már elég a sok macerálásból. Nem elég a vizsgaidőszak nyűgje, de mellette a melóhelyen is egyre feszültebb a helyzet az újabb és újabb hülye regulázások, "unit meeting"-ek és stratégiai megbeszélések miatt. Egy biztos, hogy a kommunikációs quality-nkat tuti megfejelem az álszentsége, és amiatt, hogy azt képzeli, hogy azért mert van egy kommunikációs diplomája, ő itt az atyaúristen, aki jól megmondja, hogy milyen szavakat használj ahhoz, hogy "eredményesebb legyél".

Majd szétvetett a düh, mikor egyetlen (!) hülye rag máshová helyezése miatt belekötött az egész mondatomba (és újból és újból elismételtette velem helyesen), és itt most ne hű de nagy dologra gondoljatok ám, ergo nem ilyen "Nem mindegy, hogy vidd ki a bilit vagy idd ki a bilit" típusú bakira kell gondolni, mert akkor még megérteném. Tuti megcsapdosnám csalánlevéllel, hogy viszkessen és fájjon neki. Pont olyan kellemetlen lenne neki is, mint amennyire mindenkinek az ő szőrszálhasogató jelenléte. Undorító, csürhe banda. Ha legközelebb újabb hülyeséggel áll elő, én nem fogom bírni, és vissza szólok. Azért most már mindennek van határa!

Na, most hogy kidühöngtem magam, ami, valljuk be, a feszkólevezetés mellett egy újabb tanulás-odázási elem volt, lemegyek kuttyal, és folytatom a magolást. Blöáh!