Azt hiszem, ide most jó pár sor ömlengést le tudnék írni, központban természetesen Teddel, aki úgy húzott ki a rossz és ideges hangulatomból, hogy külön erőfeszítésébe sem került. Csak felhívott, és beszéltünk. És aztán felhívott még egyszer, és lelkes volt. És a hangja...az a búgó, rádióba illő hangja egész egyszerűen úgy járt át, mint ahogyan egy bögre meleg tea egy hideg téli estén. Na már megint ezek a túlromantizált képek. Eh.

Azért a bizonyos mágikus szó még mindig nem buggyant ki egyikünk száján sem, de szerintem mindkettőnk pontosan tudja a másikról, hogy.... no, hát tudjátok. Fura, mert noha korábban másoknál ez sarkalatos pont volt, és azon aggódtam, vajon kimondja-e és ha igen hogy és mit fogok rá válaszolni, most valahogy még ez is olyan természetes.

Amúgy nektek mi volt a legemlékezetesebb, bűvös, "sz"-szel kezdődő vallomás élményetek?

Vagy ezt már kérdeztem régebben? Én sosem fogom elfelejteni azt a fiút, akivel pedig még csak nem is jártam, de sokat lógtunk együtt, az utcán egymás mellett sétálva, hosszas csöndbe burkolózás után (azt hiszem akkor tükrözte le magában a szót :)) egyszer csak így szólt: "...Kelterezs." Igen, ezt már biztosan írtam egyszer. De ez akkor is olyan, amit nem felejt el az ember lánya. Mert egyedi, és kész.

Szóval kíváncsian várom a ti legemlékezetesebb "kelterezs" sztoritokat :)