Ismét egy új filmmel bővültünk az Ádám almáinak rendezőjétől (Anders Thomas Jensen). A címe: Zöld hentesek. Hát..beteg egy film, az biztos, és eddig a fent említett alkotás volt a legjobb, amit tőle láttam.

Mozi után beültünk egy forró csokira az Astorián, ahol a pultos csaj szabadkozott, hogy "és még egyszer bocsi, hogy ennyi apróban adtam a visszajárót. És gratulálok nektek!" -ezt már akkor mondta, amikor fordultunk el a tálcával, így már abban sem vagyok biztos, jól hallottam-e. Nem, nem volt semmi élc vagy ilyesmi a hangjában, sőt. Na de... mire fel gratulál? Mármint

1. Minden reményem szerint nem tűnök terhesnek még téli kabátban sem.

2. Nincs eljegyzési gyűrű az ujjamon.

Tudom, hogy már lassan a fületeken jön ki, de napról napra jobban imádom Tedet. Hogy folyton megnevettet, hogy nem tett semmi olyasmit, ami rosszul esett volna, és hogy folyamatosan kreatív programokat csinálunk. És nem azért, mert ne látnánk egymás "nehezebb" oldalait, mert mindketten megmutatkoztunk már a másik előtt ilyen formában is. És mégis; olyannyira elenyésző, és méghozzá természetes, hogy abszolút nem "hibaként" látom vagy ilyenek.

Holnap jönnek a csajok, és hosszú idő óta (másfél-két hónap) végre megint együtt lesz a triumvirátus. Aztán Ádámot is jó lenne már látni, pl szerdán, ha ráér. Elkélne már egy alapos beszélgetés. Amolyan hagyományos Ádi-Ré nevetgélés.
JA! És elvileg a héten már sulim lenne, amit két dolog lehetetlenít el:

1. holnaptól szombatig folyamatosan dolgozom

2. az Etr a kurzusfelvételnél azt írja ki, hogy nem vehetek fel idén új kurzust. Nagyszerű! Tölthetem a holnapomat a tanulmányi osztály hívogatásával. "Imádni" fogom..