Ismét egy új filmmel bővültünk az Ádám almáinak rendezőjétől (Anders Thomas Jensen). A címe: Zöld hentesek. Hát..beteg egy film, az biztos, és eddig a fent említett alkotás volt a legjobb, amit tőle láttam.

Mozi után beültünk egy forró csokira az Astorián, ahol a pultos csaj szabadkozott, hogy "és még egyszer bocsi, hogy ennyi apróban adtam a visszajárót. És gratulálok nektek!" -ezt már akkor mondta, amikor fordultunk el a tálcával, így már abban sem vagyok biztos, jól hallottam-e. Nem, nem volt semmi élc vagy ilyesmi a hangjában, sőt. Na de... mire fel gratulál? Mármint

1. Minden reményem szerint nem tűnök terhesnek még téli kabátban sem.

2. Nincs eljegyzési gyűrű az ujjamon.

Tudom, hogy már lassan a fületeken jön ki, de napról napra jobban imádom Tedet. Hogy folyton megnevettet, hogy nem tett semmi olyasmit, ami rosszul esett volna, és hogy folyamatosan kreatív programokat csinálunk. És nem azért, mert ne látnánk egymás "nehezebb" oldalait, mert mindketten megmutatkoztunk már a másik előtt ilyen formában is. És mégis; olyannyira elenyésző, és méghozzá természetes, hogy abszolút nem "hibaként" látom vagy ilyenek.

Holnap jönnek a csajok, és hosszú idő óta (másfél-két hónap) végre megint együtt lesz a triumvirátus. Aztán Ádámot is jó lenne már látni, pl szerdán, ha ráér. Elkélne már egy alapos beszélgetés. Amolyan hagyományos Ádi-Ré nevetgélés.
JA! És elvileg a héten már sulim lenne, amit két dolog lehetetlenít el:

1. holnaptól szombatig folyamatosan dolgozom

2. az Etr a kurzusfelvételnél azt írja ki, hogy nem vehetek fel idén új kurzust. Nagyszerű! Tölthetem a holnapomat a tanulmányi osztály hívogatásával. "Imádni" fogom..

Uhh...Tele ettem magam, annyira, hogy ha nem a melóhelyen lennék, kigombolnám a nacim. Most kéne egy ebéd utáni szundi. Ufff nagyon sokat ettem. De nem lehetett megállni, hogy ne az egész éthordónyival habzsoljak be a pörkölt-nokedliből. Ted készítette, a nokedlit külön csak az én kedvemért, és mivel nincs szaggatója, nagylukú sajtreszelővel. És hogy az élmény tökéletes legyen, még kovi ubit is kaptam mellé, a boltban meg vettem egy doboz tejfölt, hogy az íz orgiát még teljesebbé tegyem. Óóó...megmozdulni sem tudok :P Azt hiszem, ez az álmok netovábbja; a fiú, aki okos, figyelmes, folyton megnevettet, sportol, jól néz ki, imádja a természetet, az állatokat, művészi érzéke van, lehet vele koncertr, kiállításra menni, és még főz is (nem is akárhogy)... valaki megcsípne, hogy megtudjam álmodom-e?

Azoknak az embereknek, akik vasárnap indézik a banki ügyeiket, levágnám a kezüket. Nincs kegyelem; mind a kettőt. Na jó, lehet hogy csak a hüvelykujjukat, hogy ne tudjanak tárgyakat megfogni.
Emberundoritiszem van. Olyan vehemens mértékben, hogy arra szavak nincsenek. Legszívesebben hazamennék aludni egy jó nagyot, úgy érzem az 5 órás alvás nem volt elég.

E-LE-GEM VAN!

OOooh, igen. Visszatértek a menekülős álmok.

Álmomban egy kétlövetű puskát nyomtak a kezembe, hogy lőjek vele medvét. Kizárt dolog -mondtam, ott volt Ádám, Chili, és egy munkatársam is. Egy emelkedő tetején, ragyogó napsütésben aztán észrevettem egy grizzlyt. Ó, igen. Ő is engem. FUTÁS, SKACOK! -kiáltottam, de Ádám csak heverészett a földön, felhőket bámulva, épp csak hogy egy fűszál ki nem lógott a szájából, ahogyan az meg van írva :) Sürgethettem őket, akkor is csak egy helyben maradtak, tök nyugodtan, pedig a medve már erősen közeledett. Aztán látták, hogy nem babra megy a játék, és mikor futásnak eredtem, futottak ők is. Namármost ilyen még sosem volt; olyan gyorsan futottam, mintha sugármeghajtásom lett volna. A két fiú időközben két különböző irányba szaladt, nem arra, amerre én (ki érti ezt?), de bármerre is mentünk, mindenhol medvebocsok tűntek fel -és ahol medve gyerek, ott medve anyu is hamarosan feltűnik, felbőszülve, hogy mit keresel az ő kicsikéjének közelében. Szóval iszkirizni kellett. Chilivel kettesben maradtunk, ő nagyon okosan tudta a dolgát, és együttműködött.

Az álom második részében sötét volt (fura az ellentét; az előző helyszínen tavasz volt, verőfényes napsugár, tündöklő erdő). Egy házban voltunk többen, és valami fura lények jelentek meg. Senki nem látta őket, de embereket öltek, csak a nyomokat hagyták maguk után (lábnyomok a lépcsőn). Egy maroknyi emberrel együtt megkezdtük a segélycsapat-alakítást, két srác és én voltunk a vezetők. Mindenki a mi utasításunkra várt. Sok házba bementünk, és kimenekítettünk sok embert, s a csapatunkba állítottuk őket. Aztán az egyik magas dombon álló ház udvarán sétálva hirtelen reflektorok gyulladtak ki, és rengeteg, ezernyi ember állt a domb alján. Üdvrivalgással és tüzijátékkal ünnepeltek minket. Minket, a megmentőket. Fura érzés volt sztár lenni, rajongótáborral rendelkezni. No de aztán hirtelen minden megváltozott. A két vezető srác az ünneplés közepette mintha észrevettek volna valamit -balra el. Bringára pattantak, így én is így tettem, hát rohadt egy rozzant bringa volt. Mindegy, a hosszas tekerésben ketten maradtunk egy ellenség sráccal, és végül annyira megkedveltük egymást, hogy ő is jó lett.

Kis kávékortyolgatás, aztán visszahuppanok a tanulásba. Őszintén szólva már kezd elegem lenni, hogy ez teszi ki a napjaimat.. Hányadék. Így nincs időm se munkát keresni, se egyéb szociális tevékenységet folytatni, pedig szeretnék.

Rákattantam a '60-as -'80 -as években készült, illetve azokat idéző zenékre. A paletta igen széles, és azt is elárulhatom, hogy egyik-másik szipi-szupi.

Ádám Bécsbe, Roni meg óceánjáró hajóra megy dolgozni. Még valaki?

Azt kívánom olykor, bárcsak lennék már ott, hogy a kezemben van a jogsi, és egy használt hippi kocsira gyűjtök vadul. Az pont tökéletes lenne a világjáró felfedezői utamhoz, beleférne egy matrac, egy parányi konyha (csak a legszükségesebb kellékek), néhány polc. Ennél kisebb kocsival nem lenne értelme nekivágni. Minden nappal közelebb kerülök ehhez az álomhoz, csak győzzem kivárni. És győzzem lélekkel, hogy míg mindenki a karrierjét építgeti-szépítgeti, én még úgyszólván alig láthatóan araszolok előre. Aztán BUMM, egy nap majd minden készen áll, és akkor, akkor majd én is az leszek Az Útra. Nagyon fogok izgulni, és azt is tudom, hogy először nem merem majd megtenni a tényleges lépéseket; az ingóságok eladását, hogy legyen indulótőke elég. De ha egyszer elindulunk Chilivel (és talán XY-nal), akkor nem lesz megállás. Mert nem kell ám azt hinni, hogy egyedül az én fejemből pattan ki ilyen, ó nem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hasonló felfogással bíró emberrel találkoznék az út során. Ajh, olyan jó erről álmodozni! (jobb, mint váll.gazd.tant tanulni...eh)

Emlékező

Az új kedvenc (együttes): Miami horror. "Hűdevad" -azt hiszem A-tól kb ez az egyetlen átültetett kifejezésem. Eheh, milyen vicces. Életünk során számos emberrel találkozunk, s bizonyos kifejezések megtetszenek, amit a másik használ, s beleépíted a sajátodéba. Pl "pörgök, mint a gyros" vagy "hű wow hű", akár "massza meg", "azmiaz?", no és még sorolhatnám.

Emlékeztek, hogy egy időben elterjedt volt a "sirály" kifejezés? Azt hiszem, én már akkor sem tartottam valami jópofának, sőt. Óóóó, és hogy a Coca-colás reklám után mindenki a "Gerappá"-t kiáltotta? :) Ezen viszont mosolygok.

abc

No, hogy a nagy tanulásból egy kis felengedés, kikapcsolódás is legyen, Teddel már pár napja megbeszéltük, hogy elmegyünk a japán kiállításra tegnap, ami ott van a Szent István Bazilika mellett. A japán rajzfilm- és egyéb karakterek (pl az idegesítő Hello Kitty) keletkezésének, elterjedésének és divatba kerülésének körülményeiről számol be. Csupán azt vettük észre az utsó pillanatban, hogy a hét minden napján látogatható -kivéve keddet. Eh..
No sebaj, mert akkor irány a MÜPA, és az ottani állandó tárlat, ám a helyszínen eszébe jutott, hogy 5-kor ingyen jazz-blues Hangulatkoncert. Hallgassuk meg!!
Nagyon érdekes volt. Spontán, és annyira megnyugtató, hogy még a szívverésünk is lelassult. Spanyolul (és egy-egy számot angolul) énekelt egy lány, őt kísérte (egyes számoknál jazz) gitáron egy srác. És a világ összes gondja messzire repült a családias légkör közepette, falnak támasztott háttal, a piros bársonyszőnyegen ülve (azok a támla nélküli párnás padok szörnyűek), olykor egymásnak dőlve... hogy is mondjam, maga volt a megnyugvás szigete.
Aztán a hidegre való tekintettel visszaérve a város forgalmasabb részébe, megittunk egy forrócsokit, és csak figyeltük az embereket. Fura volt újból a nyüzsgésben lenni, emberek sokasága között. Egyre inkább taszítanak. Emberundoritisz, ahogyan apám mondaná.

Az elmúlt időben a vizsgaidőszak eltolódása végett egyre nagyobb mértékű frusztráció lesz rajtam úrrá. Gyűlnek az emberek, akikkel már nagyon szeretnék találkozni, és bizony már elég rég láttuk egymást. Hülye vizsgaidőszak.
Viszont tudjátok mi van? Már csak 4 hét, és TAVASZ!! :)

Egyre csak sorakoznak a könyvek, amiket el akarok majd olvasni, de még egy igencsak kemény megmérettetés vár rám, és 300 oldal.. Utána majd egyszerre három könyvet fogok olvasni.

Kék

Ez a BBC Life sorozat nagyon jó. David Attenborough hangját már kiskoromban is imádtam, olyan megnyugtató, magabiztos, hogy szinte bármit mondana, elhinném. Csak néztem a tengeri állatokról szóló részt épp, és sodródtam a felvetülő kérdésekkel.
Ha a gyereked azt kérdezné tőled: "Anya/Apa, mi az az óceán?" mit válaszolnál neki? Hogyan magyaráznád el neki az egyszerre erőt, nyugalmat, hatalmat, életet jelentő közeget és azt a rengeteg rejtélyt és misztikumot, a sok sok csodát és élőlényt?

És már épp a bálnáknál jártam gondolatban, amikor eszembe jutott, hogy mennyire érdekes...a könny is sós, csakúgy, mint a tengervíz. Érzem, ahogyan napról napra egyre jobban hív az érzés, a tenger, a felfedezni váró falvak, erdők, mezők, fenyvesek, folyópartok.. már nem kell sokat várni.

Még szerencse, hogy van egy Magyar Postánk, akinek a kézbesítő osztálya egyik számon sem veszi fel a telefont, hogy el tudják mondani, hogy mégis ki a fene vette át HELYETTEM a csomagomat, amit a vaterán rendeltem... frankó.

I'm gonna be (500 miles)

Wááá, teljesen megfertőzött EZ a -már általunk a how i met-ből ismert- dal. Ted dúdolta reggel, belemászott az én fejembe is, letöltöttem, és azóta ezt hallgatom :) Nem vagyok normális.

Még ha sajnos elég ritkán is alszunk együtt mostanában (vizsgák, tanulás, blablabla), amikor mégis, az olyannyira jó érzés, hogy még. Összekucorodva, egymás kezét szorongatva...

Ma történt egy kis megcsúszás a metrón. Ted 1 órával korábban kezdett munkában, mint én, tehát ő nem volt velem, amikor megpillantottam egy ismerős arcot, kb 1,5 méterre tőlem. Nem, hála a jó égnek nem Dé volt (bár gondolkodom, vajon elmennénk-e egymás mellett az utcán szótlanul, mint ahogyan abban a bizonyos HS7 számban éneklik), hanem a legjobb barátja, Krisz (Papa). Egészen kikupálódott, látszik rajta, hogy már nem szív, sőt, egész kiegyensúlyozottnak is tűnt. Ezt jó érzés volt konstatálni, de azt nem, hogy fizikailag ilyen közel volt. Amikor felfedeztem, hogy ő az, akkor ő nem nézett arrafelé, amerre én voltam. Aztán észrevett. Ezt már csak a szemem sarkából láttam, mert menekülésképp belemerültem a kezemben lévő könyvbe. Furcsa lett volna arról magyarázkodni, vajh' hogyhogy reggel összefutunk a környéken, mert nem akartam volna, hogy tudja, újból a 13. kerületben lakom. Jobb a tudatlanság. Na mindegy.

Azt hiszem, ide most jó pár sor ömlengést le tudnék írni, központban természetesen Teddel, aki úgy húzott ki a rossz és ideges hangulatomból, hogy külön erőfeszítésébe sem került. Csak felhívott, és beszéltünk. És aztán felhívott még egyszer, és lelkes volt. És a hangja...az a búgó, rádióba illő hangja egész egyszerűen úgy járt át, mint ahogyan egy bögre meleg tea egy hideg téli estén. Na már megint ezek a túlromantizált képek. Eh.

Azért a bizonyos mágikus szó még mindig nem buggyant ki egyikünk száján sem, de szerintem mindkettőnk pontosan tudja a másikról, hogy.... no, hát tudjátok. Fura, mert noha korábban másoknál ez sarkalatos pont volt, és azon aggódtam, vajon kimondja-e és ha igen hogy és mit fogok rá válaszolni, most valahogy még ez is olyan természetes.

Amúgy nektek mi volt a legemlékezetesebb, bűvös, "sz"-szel kezdődő vallomás élményetek?

Vagy ezt már kérdeztem régebben? Én sosem fogom elfelejteni azt a fiút, akivel pedig még csak nem is jártam, de sokat lógtunk együtt, az utcán egymás mellett sétálva, hosszas csöndbe burkolózás után (azt hiszem akkor tükrözte le magában a szót :)) egyszer csak így szólt: "...Kelterezs." Igen, ezt már biztosan írtam egyszer. De ez akkor is olyan, amit nem felejt el az ember lánya. Mert egyedi, és kész.

Szóval kíváncsian várom a ti legemlékezetesebb "kelterezs" sztoritokat :)

Borul a bili

Ma egy kisebb kiboruláson vagyok nagyjából túl. Nem elég, hogy a munkahelyen közölték, hogy havi szinten meg lesz húzva egy elvárási szint, hogy darabszámra mennyit kell értékesítened. Neeeem, ennek tetejébe az egyik munkatársam, akivel a suliban van egy közös órám, közölte, hogy kössem föl a gatyát, mert a holnapi bevezetés a vállalatgazdaságba vizsga olyan nehéz, hogy még a legmagolósabbak közül is csak kevésnek lett meg egyáltalán a kettes. No de ez még mindig nem elég, neeeeem. A pont az i-re, hab a tortán, a cseresznye a habon, a kis lefelé vándorló vízcsepp a friss cseresznyén: elhagytam a táskám virágos kitűzőjét. :((((

Visszapillantó

Ha visszagondolok, hogy azok közül, amikben fejjel döntöttem, és amikben szívvel, előbbi volt az, amit általában megbántam. Talán éppen azért; mert azt akkor igazán akartam, és nem a józan és rideg, racionális ész uralkodott, hanem amire éppen aktuálisan a legjobban vágytam. Így tudtam tanulni is a hibáimból, hisz abból viszont jó sok volt. És valahogy mégis. Minden olyan színes csomagolást kapott. Mert tudom, hogy a megtörtént dolgok nélkül nem lehetnék ma az, aki. És igaz, hogy sokáig volt olyan időszak, amikor sírtam az elveszített lehetőségek után. Sokat. Egy-egy saját hibából elszalasztott boldogsági faktor. De az idő igazolta magát, és láttatta, mennyire jó is volt az, hogy végül akkor úgy döntöttem, ahogy. Ennek már jó pár éve.

Amit egyedül sajnálok, az a sok megbántott ember, összetört szív. Nem nagyzásiból. De Dé miatt (pontosabban a Dés "időszakban") rengeteg fiúnak okoztam sérülést. Nem vagyok rá büszke, sőt.

De a lényeg, hogy tisztában légy magaddal, az érzéseiddel, egész lényeddel.
Tudjátok, amióta elköltöztem, mindig ezt mondom, de egyre jobban imádom a függetlenséget. Hogy hazaérve otthon vár Chilike, akit ma megcsodált az egyik alattam lakó néni (Robokutyi pedig óvatosan megszimatolgatta), hogy csak kettecskén lakunk ott, és senki nem szól bele semmibe. Olyan felemelő és magasztos áztatni magad a kádban, úgy tanulni, és Paprikafej kíváncsiskodó tekintetével kísérve reggelit gyártani. Gondoskodni róla, és érezni a szeretetét. Ez... nagyon sokat jelent.

Sietős

Na így kell 20 perc alatt elkészülni, vagyis
7:47 -felriadás a kétkedésre, hogy már túl sokat alszom
7:50 -alapvető szükségletek elintézése, fogmosás, fésülködés
7:55 -felöltözve adom a nyakörvet a kutyára
8:10 -beesünk az ajtón (kutty rohangált, elvégezte az összes szükségest), Chilinek reggeli, friss víz, közben tízórai és útravaló (sebtiben reggeli) készítés, Chili cupákos csontjának előkészítése.
8:15 -már ki is fordultam az ajtón, és siettem a metró felé

És óra 8:46 -ra már bent is voltam. Huhh. Ígéretemet Chilinek természetesen megtartom, miszerint cserébe a sietős készülődésért ma sokat leszünk lent a patak parton, hadd rohangálja ki magát.

Nyígós

Egy szomorú szám hatására mindenki újból átéli azt, ami volt. Elmúlt lehetőségeket, szívet tépő szerelmet, a szomorú pillanatokat. Előkúszik onnan mélyről, ahová bezártad, mert nem akarsz minden nap erre gondolni -a múltra. A zene olyan, mint egy terápiás kezelés. Ne dugd el a fiók mélyére, nézz rá időnként; így egészséges, így normális.

Mühüühüüüü, túl akarok már lenni a mai vizsgán, ha lehet, legalább egy kettessel.

Írtam a kutyasulis ismerősnek a Chilivel kapcsolatos problémákat illetően. Ne aggódjatok, úton a segítség (nem szó szerint), már válaszolt is, úúúgyhogy Chiliből hamarosan olyan kezesbárány lesz, akivel öröm az Élet akkor is, ha itt vagytok nálam.

Találjátok ki, mikor tart a fölöttem lakó világvége házibulit? Na mikor? Naná, hogy épp most. És nem ám jó kis pop számokat nyomatnak, neeeeeem. Az "úúúúú áj wánná mék jú májn, áj wánná hold jú tááájt" technósított változatát hallgatják(/juk -mert már ugye én is) full hangerőn, jó basszussal. Péntek van, megértem. De a rohadt életbe!!!

Kotyvasz

Ezek az utolsó vizsgák a legnehezebbek. Már alig van hozzájuk kedvem, és míg eddig képes voltam egész álló napokat áttanulni, mostanra már egész egyszerűen inkább a kifogásokat keresem. Szörnyű. És mindemellett szeretnék már túl lenni ezen az egészen, és végre a többi fontos dologra koncentrálni, már elég a sok macerálásból. Nem elég a vizsgaidőszak nyűgje, de mellette a melóhelyen is egyre feszültebb a helyzet az újabb és újabb hülye regulázások, "unit meeting"-ek és stratégiai megbeszélések miatt. Egy biztos, hogy a kommunikációs quality-nkat tuti megfejelem az álszentsége, és amiatt, hogy azt képzeli, hogy azért mert van egy kommunikációs diplomája, ő itt az atyaúristen, aki jól megmondja, hogy milyen szavakat használj ahhoz, hogy "eredményesebb legyél".

Majd szétvetett a düh, mikor egyetlen (!) hülye rag máshová helyezése miatt belekötött az egész mondatomba (és újból és újból elismételtette velem helyesen), és itt most ne hű de nagy dologra gondoljatok ám, ergo nem ilyen "Nem mindegy, hogy vidd ki a bilit vagy idd ki a bilit" típusú bakira kell gondolni, mert akkor még megérteném. Tuti megcsapdosnám csalánlevéllel, hogy viszkessen és fájjon neki. Pont olyan kellemetlen lenne neki is, mint amennyire mindenkinek az ő szőrszálhasogató jelenléte. Undorító, csürhe banda. Ha legközelebb újabb hülyeséggel áll elő, én nem fogom bírni, és vissza szólok. Azért most már mindennek van határa!

Na, most hogy kidühöngtem magam, ami, valljuk be, a feszkólevezetés mellett egy újabb tanulás-odázási elem volt, lemegyek kuttyal, és folytatom a magolást. Blöáh!

bálna

Végre!! Ilyet keresek már mióta! Bálnahangokkal dnb szám (egy ici ambient-tel keverve).

Percek. Órák. Évek

A metrólépcsőn felfelé haladva elhaladt mellettem egy ismerős női arc. De honnan volt olyan ismerős? És akkor hirtelen felrémlettek a sajt játszó egyes jelenetei. Valakinek ő volt az anyukája (meg gondolom ma is). Emlékszem, ahogyan ott ült a padon, néha rosszalló arckifejezéssel. Hogy megkoptak az arcvonásai. Megszelídültek a mozdulatok, fakóbb lett az aura.

Fura, mikor valakit csak látásból ismersz, mert egy környéken laktok, talán még a nevét sem tudod, de ahogy telnek az évek, látod, ahogyan nyomot hagy rajta az idő. S vele együtt mérlegre teszed a saját korodat is; eltelt 23 év (lassan 24). Most még azt mondjuk magunknak "óh, sok van még hátra, s én különben is örökké fiatal maradok". Ma először kúszott a torkomba valami fura érzés. Egyszer mind megfakulunk...

Robin 101

Khm..

"Robin nem mondja, hogy >>szeretlek<<, mint egy átlag ember. Helyette felnevet, megrázza a fejét és rád mosolyog, s azt mondja >>De dilis vagy<<"

Annyi kis különbséggel, hogy dilis helyett én gyagyást mondok...

Jól van na! De akkor is hasonlít, és kész!

Darált kekszes Milli krémtúró..Mmmmm nyami

Uhh, a tegnapi zumbától új erőre kaptam! Egyszerűen hihetetlen, mennyi energiát tud adni a sport, és hogy milyen sok múlik azon, hogy milyen a tanár. Timi, az edzőnk egyszerűen fenomenális!

Péntek-szombat vizsga, de aztán szombaton utána eljő a mennyország; megyünk a Tropicariumba!! Juhúúú! Már nagyon várom! Olyan régen voltam, és olyan nagyon jó dolog látni az állatkákat, és azt a sok tengeri élőlényt -halakat, rájákat, cápákat-, feletted átúszni.. jajjjjj már nagyon várommmm!

Annyira hiányzik már a biciklizés!! A lelkiismeretfurdalás nélküli csokievés időszaka, az ideális testsúly megtartásának, a munkába és munkából, valamint a mindenhová és mindenhonnan bringával száguldás ideje. Csak hát az időjárás...

Viszont bármennyire is imádok cirkálni a városban fel és alá, oda és vissza, de még tél van. És ez így van jól. És még másfél hónapig tél is marad. Mert ez az évszakok rendje. JAaaaaj, csak nagyon szeretnék biciklizniii!!

már megint filozófia

Hajnali negyed kettő, és sikeresen elküldtem a most elkészített Public Affairs beadandót. Témájául egy társadalmi ügyet, a bálnavédelmet választottam, ez irányú lobbitevékenységet kellett végezni, úgyhogy a beadandó egy levél lett a környezetvédelmi miniszternek. Reméljük megfelel a követelményeknek; szívem-lelkem benne van a témában.

Örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megírom, voltaképpen tényleg jobb ma megtenni, és nem elhalasztani holnapra a dolgokat. Délután aludtam pár órát, így negyed tíztől ezidáig írtam.

A napokban a szakdolgozat "kicsinyített", vázlatosított mását is le kellett adni, és mintaként az egyik csoporttárs átküldte az övét. A szinglijelenségről írt, mint olyanról, illetve ennek a legendáját és fogalmi átalakulását görgette fel.

Az jutott eszembe -egy Zsóval történő levélváltásból fakadóan-, hogy mennyire rossz, hogy a romantikus filmekkel "Bridget Jones szindróma" elnevezést kapva terjed a tévhit, miszerint egyedülállónak lenni balfék és lúzer dolog, ha egyedülálló vagy, akkor mindenképpen boldogtalan is, no meg hát természetesen a társadalom selejtje. Te jó ég, ezt az egészet úgy presszurálják bele az emberekbe, mintha egy szezonvégi leértékelés lenne, ahol az egyébként párban árult termékek hibásan legyártott verzióit értékesítenék. Ahol mindenki tudja, hogy az eredeti terméket páros csomagolásban lehetett kapni, de hát ugye a gépek is hibázhatnak.

De nem, nem, nem és nem! Szinglinek lenni nem a "magányosnak lenni" kifejezés szinonimája! Amikor az ember lánya nincs kapcsolatban, akkor végre magára koncentrálhat, azokra a dolgokra, amik számára igazán fontosak. Elindulhat a lelki fejlődés útján, a saját álmok megvalósításának széles ösvényén. Lehetőségek tárháza áll előtte, a fények útja. Hogyan történhetett, hogy ezt a széles perspektívájú életérzést teljes mértékben beszűkítette és elsavanyította a média?

Igen, kapcsolatban élni jó dolog, élvezetes, örömteli, stb. Na de mint minden dolognak ezen a világon, ennek is van pozitív és negatív oldala (ahogyan valóban, a szingliségnek is --lásd bagolyszaporulat :) ). Ez nem afféle próféciai besorolás, miszerint a kapcsolatban élők a mennyekben laknak, s övék a Paradicsomi élet, míg a nem kapcsolatban élők a kirekedt Pokol lakók. Drága embertársaim, ha azt gondoljátok, hogy attól kevesebbek vagytok, mert jelen pillanatban nem posztolhatjátok ki mindenhová, hogy "kapcsolatban", hadd nyugtassalak meg titeket; attól még teljes értékű, értékes, önálló, és érző lények vagytok, semmivel sem kevesebbek másoknál. Nem beszélve arról, hogy kellő humorral is kell mindent nézni; a Sanyi, a bagoly, az urbán szleng "tömeghumorterméke" (már ha létezik ilyen szó egyáltalán), poén faktor, létkönnyítő muri forrás.

Szóval hajrá mindenki, irány a saját életvágány igazgatás, avagy "mindig a sárga úton"! A saját életünknek mi vagyunk a főszereplői és első számú forgatókönyv írói. Mi döntjük el, hogy az adott körülményeket hogyan látjuk -avagy hogy az a bizonyos pohár félig üres vagy tán félig teli. Élni jó -ez a lényeg, és őrületesen élvezetes tud lenni a lét, akkor is ha kapcsolatban vagy (hohhhóó), és akkor is, ha nem (hihhíííííjj) :)

?!?!

A G-mail helyesírás ellenőrzője a "monotonitásából" szóra a következő szinonimákat dobja ki. Én a három alternatívából kettőről még nem hallottam. Hát ti? :D

Bizalom

Itt hagyta véletlenül a mobilját.

Annak idején Dével a bizalmatlanság undorító megnyilvánulása tört rá mindkettőnkre, ha a másik "őrizetlenül" hagyta a készülékét. E jelenségről amúgy szintúgy Roni is rendszeresen beszámol; náluk folyamatos ez a dolog.

Hát tudjátok, az "ő" mobilja abszolút hidegen hagy. Eszembe nem jutna hozzányúlni. És tudjátok, rohadt büszke vagyok erre. Végre vége a hülye érzelmi játszmáknak, amik anno Dével jellemezték a viszonyunkat, vége a rettegésnek, hogy mi van, ha megcsal a másik, vége, végre vége! És hát igaz is; bizalom nélkül nincs értelme egy kapcsolatnak. Hisz nem is ad egyáltalán okot arra, hogy ne bízzak meg benne, sőt mi több.

No megyek vissza tanulni, de ezt le kellett írnom. Amúgy... talán önteltnek fog hangzani, de...mostanában több olyan embertől, akivel sok idő után most találkoztam/beszéltem újra, kapom azt a visszajelzést, hogy érettebbnek tűnök, felnőttebbnek. Én ma vettem észre igazán, épp most, ennél az esetnél.

Hogy milyen hülye dolgoknak tudok én örülni... :)

Budweiser reklám

Hogy ez mennyire aranyos reklám!!

I Love To Singa- Owl

És ez még csak nem is mostani darab :)) Eheheh, a bagoly kultúra fincsiségét bővítem ezzel

itt :) Szerintem nagyon mókás.

wíííí

Áháhá, ezt a jelenetet keresem már az első moziélmény óta :) A LEGJOBB rész. Még mindig nevetek :)

Hőscinci

Júúúj, hogy lehet valami ennyire aranyos?!!

A nyár emlékére

Óóó de jó is volt, és felhőtlen, vizsgáktól mentes időszak...

Valóságon innen

Ezen teljesen értelmetlen és felesleges filozofálni. Igazából sokszor elfelejtem ezt a dolgot, és újból és újból meg kell rá tanítanom magam; hogy egyes egyedül saját magadra számíthatsz. Nincs ez alól kivétel. Rockeffel beszéltünk már erről, és milyen igaz ez az egész, milyen igaz.

Mikor kicsi voltam, emlékszem, sokkos állapotig -heves szívdobogás, torokban- tudtam magam pumpálni annak realizálással, hogy "de, ez tényleg igaz, én tényleg létezem, ez a valóság, élek, és akkor meg is fogok halni egyszer". Pontosan emlékszem arra, ahogyan a mondat kimondásával ismét felfogtam, és ez egy újabb sokk volt. Ez jutott eszembe, mikor a minap a zebrán áthaladva ugyanezt éltem át. Begőzöltem. Igen, megijedtem, és az egyetlen, amivel le tudtam nyugtatni magam az volt, hogy ez ellen úgysem tudok semmit tenni. Hát szép. Néha egészen elfelejtem, hogy ez itt nem Narnia vagy valamilyen varázsvilág, és mégis valahol mélyen én tényleg elhiszem, hogy az erdőkben tündérek laknak, és mindenben ott a mágia, csak elbújik előlünk. Pedig egy icinyke formában igazam van -hát nem épp a tündérekkel kapcsolatban, de a mondat második felére értve mindenképpen-.

Fura, hogy egy új év elkezdése mennyi pánikkal és szorongással tudja eltölteni az embert, és ez alól persze én sem vagyok kivétel (mert hát én sem sellőből vagyok ugye). Azt hiszem, ma mindenképpen hegedülök, mert megint túlcsordulnak bennem az érzések, a vágyak, és legfőképpen; a félelmek..

Miért nem egy világjáró apával nőttem fel vagy egy folyton költöző anyával? Mert akkor valószínűleg a stabilitásra és az állandó lakhelyre vágynék..hát valószínűleg ezért. És az ősi mondás tényleg igaz; ha göndör hajú vagy, egyeneset akarsz, ha egyenes, göndört. És a képlet behelyettesíthető más fogalmakkal, a lényeg, hogy soha senkinek nem jó, amilye van. Mert talán így közeledünk a teljességhez, a minél több tapasztalat szerzéséhez? No filozofálgatni, azt még mindig tudok...

Vicces. Ha csak rágondolok magára a citromra, összeszűkül a nyálkahártyám, mintha beleharapnék épp egybe. Az agy bámulatos dolgokra képes.

Miért van az, hogy sokaknak fogalma sincs arról, hogy mit rejt igazából a Világ? Hogy micsoda lehetőségek, micsoda szépségek léteznek? Miért van az, hogy vannak lelketlenek, olyanok, akik nem éreznek semmit, mikor megölnek egy bálnát, ó, egy drága, aranyos, kedves bálnát? (persze példaként akár cápát is felhozhattam volna). Miért, hogy olyan vakok, hogy nem látják a macskakövek között sétálván az utca egyszerű, de nemes szépségét? Vagy hogy milyen fenséges a ködbe burkolt séta?
Csak tudnám, hogyan csinálják a szabadok, hogy annyit utaznak. El akarok szakadni a társadalmi kötöttségektől. Éljen a felkiáltás, éljenek az első lépések! Nehéz lesz kivárni a pillanatot, hisz olyan türelmetlen vagyok..

Egybeesés

Hihetetlen... ma a tv-ben ez a dal ment egy film alatt, és én nem tudtam rájönni, hogy mi ez, pedig olyan ismerős. Erre megnéztem egyik új olvasóm (Andrea Piovanni) blogját, ahol Erik Satie neve szerepelt. Rákerestem, és woálá.

Ma több ilyen furcsa és véletlennek tűnő egybeesés történt. 2011 édesen érdekesen indul..

Múlt

Nosztalgikus hangulatba kerültem, és találtam 2009 novemberi képeket, amikor még a Villányin laktam. Marci és Chili icikék voltak még; egyszerűen tüneményesek. És Marci... a drága, tüneményes Marci... hogy hiányzik ő nekem.

Az új év

2011 lesz az éve a:

• diplomának
• jogsinak
• kapcsolat 3. hónapja utáni NEM megfutamodásnak
• külföldre kalandozásnak

Itt az idő. A fiatal évek nem jönnek vissza. Érzem a késztetést. És érzem, hogy a csillagok állása is kedvező. Világot fogok látni! Akarom. Mindennél jobban.

Mindenkinek jobb, szebb, és mindenek felett: boldogabb új évet kívánok! És azt, hogy minél több álmotok váljon valóra! B.U.É.K.!

Nagy szavak, tudom, de úgy érzem, 2011 az álmaim, illetve azok megvalósításának éve. Amitől rettegek: Ádám költözése...