Már említettem korábban, hogy mennyi mindent köszönhetek a kutyasulinak azáltal is, hogy ott tevékenykedem mint segítő. Hála az ott tanultaknak, ma meg tudtam akadályozni, hogy egy kutya megtámadja Chilit, pedig higyjétek el, 1-2 másodpercen múlt az egész. Valószínűleg már az út túlsó feléről kiszúrhatta magának Chilkót, mert átérve a négysávos úttesten már ott fogadott minket a járdán (mivel ott minden irányból jöhettek autók, ezért én meg arra figyeltem, hogy át tudjunk kelni, és nem vettem észre az idegen kutyát, hisz akkor feltűnt volna a fura viselkedése -ez viszont az én hibám, látnom kellett volna), velünk szemben, megfeszült izmokkal, majd borzolva, egy lépést felénk téve, majd morogva. Pár pillanat volt minden, de szerencsére a reflexeim kihegyeződtek, és még időben cselekedni tudtam.

Ja, és a gazda persze sehol, és közben már a második kutyája is felénk tartott, így az akcióm után még én szóltam rá kétszer is, hogy ugyan jöjjön mán és vigye már el a kutyáit tán... neki meg fingja nem volt, hogy mi van... gratulálok, hogy az ilyen egyáltalán kutyát tart. Erre nemhogy egyet, kettőt is. És akkor nézett rám bambán, hogy mi bajom ... hát komolyan.. talán oda kéne figyelni..