26 évesen megismerni az unokatesód, akinek egyáltalán a létezéséről is mindössze pár éve tudsz, nos... felmérhetetlen :)

A hosszúhétvége a Nagyinál telt, édes, romlatlan 3 nap. Végeredmény: Chili hulla fáradtan csak bekucorodott a helyére, mihelyst megkapta a vacsiját. Kb 1-2 percre rá már durmolt is. Eseménydús volt neki is ez a pár nap; segített nekünk fát hordani (a szó szoros értelmében! A halomból adtak egyet neki, amit kérésre odahozott nekünk, mi pedig feltettük a rakásra, ő meg ment vissza újabb fáért, és így tovább. Mindemellett sürgés-forgás volt, meglátogatott minket (a már régóta ismert) unokatesóm a családjával, a 12 éves Zsombi imádta Paprikafejet, és folyton trenírozta, élvezve, hogy milyen okos, úgyhogy Chilkó gurult, pörgött, forgott, ugatott, tolatott, kúszott, ült, igazodott, hajolt, feküdt, maradt, ugrott, pacsit adott...
Meg aztán ott volt még a majdnem 1 éves kislüke is, akinek folyton puszit akart adni. Szombaton pedig pocakos nővéremék is lejöttek, hozták Honeyt, úgyhogy még társa is akadt a hülyeségre :)

Ma pedig, az utolsó nap, egy reggeli váratlan telefon, és megtudom, hogy pár perc múlva találkozom Keresztapum fiával, akit még soha életemben nem... balettáncos művészlélek polihisztor, akinek 1 hónapon belül ikerlányai születnek. Kár, hogy csak pár óránk volt az ismerkedésre, de talán majd legközelebb több időt tölthetünk együtt.

Később majd lesznek képek is. Ha lehetne, ezeket az élményeket most mind betuszkolnám egy hatalmas dunsztos üvegbe, hogy később, amikor lankad a kedv, kanalazva belőle egyet-kettőt ismét úrrá lehessem rajtam ez az elégedettség, a családhoz tartozás jóleső érzése :)

Ja, és ezt a dalt dúdolásztam egész 3 nap alatt..