Á!

A Vendég most egy kőre ül,
némán, s hallgatni kész;
és így beszélt a vén hajós,
a tűzszemü Tengerész.

 Álmomban egy kb egy héttel ezelőtti, szintén álombeli utazásomat meséltem valakinek tapasztalatátadás céljából...mik vannak!

Furcsa dolog, hogy az emberek nagyobb hányada nem emlékszik egyáltalán az álmára, ha ritka alkalmak egyikeként mégis, abban olyan hétköznapi dolgok történnek, amik úgy egyébként is; pl elmegy bevásárolni vagy felhívja egy ismerősét, esetleg rágyújt egy cigarettára. Hmm..

Ellenben -és a barátaim többsége ilyen- vannak, akik majdhogynem minden nap ezer és kilencszáz másik kalandot élnek át a tudatalattijukban, száz és ötven fantasztikus helyen járnak és különleges képességek birtokában vannak.

Fénylő szemével fogja meg -
bűvölten áll amaz, és
figyel, mint kis gyerek, ahogy
kívánta a Tengerész.

Gyerekként még sokszor emlékezünk, mi történik alfában...a kérdés csupán az, hol veszítik el legtöbben fantáziadús mivoltukat? És miért hagyják a világ nyomasztó, puszta és realista befolyását magukra adni, mint egy színtelen és mindent elfedő takarót? Nem jobb mégis inkább álmodni?