Jelentem, csütörtökön lesz az első Ü/4 vizsgára felkészítő óránk Chilivel. Izgulok, mert kisasszony olykor úgy néz rám, mint akinek nem jutott dinnyeföld, ha csak kézjellel mutatom az "áll" parancsot. Ehh, ezen még dolgozunk majd.

 Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a szlalomhoz mit fog szólni (lásd jobboldali kép).

Más: részletes utánajárás következtében lehullott a lepella az axolotlok beszerzésének összköltségéről... idealisztikus (jó, mondjuk ki: naív) elképzeléseim, miszerint 30-ból összeállítható aZ tökéletes akvárium, pont feleannyira voltak hibásak...mármint szó szerint. Úgyhogy fokozatos gyűjtögetés lesz, kérem szépen. Nem is baj, végtére már így is gyakorlatilag forrni kezd a gyomorsavam, ha arra gondolok, hogy hamarosan kideül, vajh megkapjuk-é a nagyobb lakást.

Vicces adalék mindennapi életünkből, hogy a környéken már annyira ismernek minket, hogy ha felcsendül Tökfej labdájának éles, ámde sípoló hangja, fejek bukkanak elő az ablakokból és mosolyogva-integetve kísérnek tekinteteikkel, amíg el nem tűnünk a horizont és a fák lombjának takarásában (tyű milyen költői lettem hirtelen). Mondjuk...szerintem a holtak is hirtelen ülnek föl koporsójukban (fejkoppanással nyugtázva, hogy nincs elég helyük e műveletre) Chil' labdájának hangjára, úgyhogy nem nehéz észrevenni, mikor jövünk-megyünk.

No de! A mai gyönyörűen nyúlós időnek hála csupa sár és latyak leszek, mire a mindennapos 2 órás labdázásunk után hazaérek vele, s persze imádkozva remélve, hogy egyszer sem taknyolok majd arccal a trutyiba. Háromszoros éljen az ősznek: hüp-hüp hurrá!