A fáradt hétköznapok olykor meggyűrik az ember lányát, nőként mégis olyan sok dologban kell helyt állnunk! Mert igenis vannak azok a bionyos dolgok, amikhez nekünk veleszületett érzékünk van (pl. reggel igenis keljen fel időben, ha már ő a soros, hogy ne csak negyed órát legyen lenn szegény kutyával, hanem felet, nem nagy áldozat ahhoz képest, hogy egyébként több órán keresztül otthon vár minket. Vagy hogy ha látja, hogy elfogyott a zsemle, akkor hazafelé ugorjon be a pékségbe frissért. Vagy hogy ha nem foglalkozik a kutyával, akkor kevésbé fog rá hallgatni, és ez nem attól függ, hogy ki adja neki reggel és este a kaját... vagy pl hogy esetleg belegondoljon, hogy én is fáradtan érkezem haza, nem csak ő, és esetenként ezt figyelembe is venné..) Mindamellett, hogy egyébként nyilván elfogadom, hogy nőnek születtem, azért férfinak lenni ezerszer könnyebb. Csak hát éppenséggel "szegényebb", ha értitek mire gondolok.

Szóval azért olykor egyáltalán nem kifogásolnám, ha csupán pár napra átváltozhatnék, hogy éljem a gondtalan életem, annyi sok zavaró-kavargó gondolat és összefüggés-látás, spekulálás és bonyodalom nélkül. Kéne néha az a bizonyos "semmi doboz", na!