phű

Büszkén jelentem, hogy a ma esti pótfoglalkozást ketten tartottuk az oktatóval. Elég kis létszámban voltak jelen a gazdik, összesen három blökink volt, így viszont mindenki kellő figyelmet kapott, és ezt a szükség is megkívánta. Oké, majdnem lefagyott mindkét combom, és a lábujjaim közül is többet vissza kellett ragasztanom itthon, de hát, ilyen ez a popszakma! :)

Jó érzés, amikor nem csak megfogadják a tanácsaidat, de kérdeznek is tőled, és számít, hogy mit válaszolsz.
Részemről mindenképp áttörő jellegű volt ez a mai foglalkozás, egy szemernyi frusztráció sem volt bennem, míg az ennél a csoportnál lévő segédoktató jelenlétében ez olykor előfordul, ő ugyanis valahogy olyan tolakodó-uralkodó típus, és nem hagy kibontakozni. Kb minden mozdulatomat ellenőrizni akarja és kommentálni, és ez azért rohadtul visszavet. Namindegy, a lényeg, hogy ezen a tűzkeresztségen is átestünk!

Pótfogi után gyakoroltunk Ágival az Ü4-re, és azt kell hogy mondjam, hogy ez a kis hegyesfülű bizony sokat fejlődött, már eltávolodással is egészen jól megy a kézjelre fektetés-állítás-ültetés-állítás, sőt! A cipőből vett szagminta után olyan gyönyörűen hozta a kupacból a másik felet, hogy öröm volt nézni! Ági megint megjegyezte, hogy imádja Chilit, és ha bármikor szükségünk lenne valakire, aki vigyáz rá, csakis ő jusson eszembe. Munkakutya-mán lány ő is :)

Nagyjából ennyit mára, holnap úgy volt, hogy megnézünk egy lakást, de Bé hullafáradt, úgyhogy ezt elnapoljuk. Mindegy, áttesszük jövő hétre, így legalább lesz időm bepakolni, pénteken ugyanis csapatépítőre megy az egész munkahelyi csapat, Sajópusztára ...vagy Pusztasajóra... vagy valami ilyesmi nevű helyre, de legalábbis messze a várostól, szóval ki a puszta sivatagba, ahol dögevő keselyűk köröznek majd az árnyékunk fölött, várva a megfelelő pillanatra, mikor kiszáradva és erőtlenül a homokba rogyunk...
Najóó, állítólag kalandpark meg lovarda, meg mindenféle jóféle lesz ott. Maj'meglássuk.