CX

A tegnapi hóesést szó szerint a hátam közepére sem kívántam (micsoda hülye kifejezés már! Ki kívánna bármit is(!!) a háta közepére? Max simogatást, hátvakarást, azt kívánok oda, de .. mi..hagyjuk). Mondjuk azt viszont várom már, hogy kipróbáljuk, mit csinál a kis lükegyerek, ha húznia kell a szánkót :) persze nem fogunk rajta ülni, csak kíváncsi vagyok.

És ha már a kis gyagyásról beszélünk; tegnap este egyszer csak minden előjel nélkül fogta magát, és komótosan, ám magabiztosan (mint aki épp készül rágyújtani egy pipára) felkelt a helyéről, átbújt a kiteregetett ruhák alatt, és felmászott a kanapéra. Háho..micso...hogy jött a gondolat? Úgyhogy rá lett parancsolva a kisasszonyra, hogy ezt csak nem gondolhatja komolyan (pedig de! és ott lapult, mint aki díszpárnát játszik vagy a takaró csíkjainak képzeli magát, bármit, csak ne vegyem észre ). Ez a hirtelen támadt ötlete egyébként már tegnapelőtt is kipattant a hegyes fülei közé nőtt fejéből. (Reggeli jelenet: Bé: -TE! Hol a Chili? Én: mii? Bé: -Nincs itt a Chili!! Én: ne őrjíts meg, csukva az ajtó, messzire nem juthatott :) Bé: te!...ez itt alszik a kanapén!)...

Szóval a művésznőnek vannak elképzelései arról, hogy mi jár(na) neki. Teringettét abba a tükörben magát csodálgató öntudatába! :))