Igen, sajnos ma szembesültem azzal, miért is utálom a telet annyira. Mert egyébként nekem nincs bajom a hideggel, sem a hóval (sőt! Télen igenis röpködjenek a mínuszok és havazzon, hisz ez a dolgok rendje. Ellenkező esetben felzaklat, hogy a globális felmelegedésnek ennyire tapasztalható jelei vannak), de azzal már annál inkább, hogy sok szekrényből előkerülnek a valódi szőrme-kiegészítők.

A metrón egy lánynak a nyakából sarki róka lógott...legalább sikerült zavarba hoznom gyilkos pillantásaimmal, és egyre igyekezett eltakarni a kezeivel az élettelen állat fejét (igen, jól látjátok!!) és végtagjait... Hogy? Hogy van valakinek szíve egyáltalán ilyet hordani? Hogy nem gondol bele, hogy egy kegyetlenül legyilkolt állatot hord a nyakában, aki olyan szenvedések közepette halt meg, hogy már ezt leírva is remeg a kezem?? Tudniuk kéne! Tudniuk kéne, hogy ezeket a szegény élőlényeket hogyan ölik meg, csak hogy az értékes bundájuk meg ne sérüljön...Legszívesebben elkapnám ezeket az embereket és rögtönzött előadást tartanék, képekkel prezentálva a szörnyűségeket, amiknek árán ők, a viselők kevésbé fáznak..

Na igen, ez a státuszlihegés a legundorítóbb az egészben. Hogy azt hiszi ő ettől jobb...vagy több..vagy mittudomén értékesebb. Bezzeg akkor nem gondolná ezt, ha a szőrméjével együtt egy csapat farkas között találná magát hirtelen...