És csak újra és újra megszólaltatom a kis zenedobozt, amin sajnos megjelent az első sérülés. Az állatkák sikeresen leverték a monitorról :(( Ha lassan tekered, egészen szomorú...és akkor újra rákezdi, majd újra és megint újra.
Teljesen beleszerettem ebbe a kis szerkezetbe. És most, kb 4,5 óra tömény sétálás után kellőképp fáradt vagyok hozzá, hogy egészen filmbeli jeleneteket hallucináljak. Ahogy forgattam a kurblit, hogy a jól ismert hangok csilingeljenek, hirtelen kívülről láttam magam, életem filmjében, majd a zenedoboz hangját egyszer csak átváltja a zenekar. A kamera kizoomol, de még mindig látni, ahogy szorongatom a kis készüléket. Majd egy hirtelen kép a díszítő motívumáról; a violinkulcsról, aminek az alja egy jól kivehető 'P' betűt formáz..
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése