Négyvonalas

2010. szeptember 7., kedd

| | |
"Jól áll neked az ősz!" -ezt mondta nekem valaki tavaly. Tény, hogy szeretem a kabátok és sálak időszakát, mikor a szél az arcodba fúj, és messze lendíti a felhőket is. Csillagos éjszakák. Mit nem adnék egy dombon, pokrócon ülős, termoszból szürcsölős, csillagnézős estéért. Azt hiszem, ki kéne tekerni érte a város szélére, ahol nincs annyi lámpafény. Mmmm...

Kinéztem egy szuper koncert zongorát, amit helyhiány miatt adnának el. 25ért odaadná az illető. Már csak arra várok, hogy nővérem királyfija visszaírjon, hogy érdemes-e elmenni és megnézni. Igaz, Érden van. A "sátán városa". BrrrRRrr.
De a hangszer miatt teljesen bezsongtam -még sosem éreztem ilyen közel a zongorabillentyűk lehetőségét. Szinte érzem (már megint szinte?) az illatát. A hangszereknek van sajátos illatuk. Így DuplaDének is egyfajta fa+gyanta egyveleg illata, ami keveredik az évek aromájával.
Egyébként sokszor eszembe jut, vajon mi lehet az ő története, s hogy mi lesz vele azután, ha én már nem tudok rajta játszani... tudjátok, hogy értem. Az egyik legszebb dolog lenne, ha majd az egyik gyerekem (már ha lesz olyan) örökölné meg, bár az is igaz, hogy DuplaDé a maga nemében az alsó kategóriájú hegedűk felsőbb rétegéből van. Ergo nem a legjobb. De különleges hegedű, s csak olyannak szólal meg igazán, és búgó hangon, aki tudja, hogyan kell igazi szóra bírni (pl Ildikó néni, a hegedű tanárom mindig mérgelődött, hogy milyen furán szól az ő kezében).

Elkalandoztam. A hangjegyek világában élni továbbra is szebb és jobb bárminél. Zene nélkül nem lennék az az ember, aki -még ha nem is mondhatom magam profinak, aki hetykén és gyors ütemben lejátsza bármelyik hegedűre írt, virtuóz Paganini darabot. (De gyakorlással menne :) )
Sokan kérdezik, miért akarok olyannyira zongorázni, ha már "el tudom húzni valaki nótáját". Mert mindig többet és többet akar az ember. És vannak, akik négy hangszeren is játszanak. Én pedig az egekben járnék, ha ott nyugodna a szobámban a hatalmas átjáró a zene birodalmába. Akarom, mindennél jobban. Egy varázslat.
Már a helyét is kitaláltuk. A mostani szekrényemet áthelyezném a paraván mellé, a kétszemélyes rattan bútor kikerülne onnan, az ágyat pedig elfordítanám 90 fokkal. A polcokkal kapcsolatban a felfelé terjeszkedést kell választanom, mert úgy a helytakarékos. Ami a fő kérdés; a szóban forgó zongora állapota. Nem akarok lehúzó kommenteket. Minden eldől, miután megvizsgáltuk. Szorítsatok! :)

3 csiripelés:

eszti írta...

az álmokért harcolni kell, és jutalmul néha szuper lehetőségeket kapsz (lásd: baráti árú zongora), ne hagyd, hogy letörjenek ;)

Felfedező írta...

:) Köszi, igyekszem! Mi meg sörözhetnénk / borozhatnánk a közeljövőben (a mi kis négyesünk)! Hmm?

eszti írta...

mindenképp kell valamikor :) meg a vadasparkot is pontosítjuk!