Bizonyára ez valamiféle agyi alapú dolog (mi más lenne). Átléptük a bűvös 3 hónapos határt, és minden megváltozni látszik. Furcsa, de lenyugodtam, a kontúrok kisimultak, nincs belső vibrálás, hogy "de mi van, ha", nyugalom van. És ha ránézek, olyasvalakit látok, akivel jó érzés együtt lenni, és nem nyugtalankodom már annyit. Jahm, igen, Lovagról van szó.

Más: ismét itt bent. Fura ez az állandó frusztráció idebent. A kollégák többsége gyűlöl itt lenni, és nem azért, mert "büdös a munka". Látszik mindenkin, hogy megterhelő a szolgáltatás ipar ezen ága, avagy a talpnyalás és apró pontocskákká töpörödés felsőfokon. De legalább ősz van, és én imádom ezt az évszakot. A szelet, és a suttogó faleveleket, amik életre kelnek körülötted. Ilyenkor jó kirándulni, vagy csak sétálni az éjszakában. Chili, készítsd a csizmád, mert sokat fogunk éjjel kóricálni! :)