Eső

Akárhányszor hallgatom Amy Macdonald 'Run' c. számát, beleborzongok.

Kint már szürke minden, a felhők eltakarják az eget, és csak esik rendületlenül. Amúgy szeretném ezt az esőt, de valahogy nem innen az irodából.
Azon gondolkozom már pár napja, hogy vajon miért nem alkalmaztak nőket is a háborúk során. Most komolyan; a női intuíció olyan sokszor segíthetett volna. Jó, nem vagyunk olyan jók a közelharcban, és nem rendelkezünk (általában) olyan fizikai erővel, mint ők.
Az mondjuk valóban igaz lehet, hogy belső zavart is okozhatott volna a sok kiéhezett férfi, avagy "belharcok" is kirobbanhattak volna emiatt, viszont éppen ezt lehetett volna elkerülni azáltal, hogy a katonai bázisokon is foglalkoztattak volna nőket.

Szerintem sokszor tényleg jól jött volna. És továbbra is tartom azon álláspontom, miszerint ha annak idején (pl második VH) születtem volna, és ugyanúgy nőként, akkor leragasztottam volna a melleimet (mint Roberta a Tegnap és mában), a hajamat pedig rövidre nyiratom (mint valami újkori Mulan) és beállok a bátyám/betegeskedő fiú ismerősöm, az apám (vagy nagyapám) helyett. Persze úgy, hogy megszököm, az ellopott behívóval egyetemben.
Húúú, micsoda regényt lehetne ebből írni... :)