avagy az első éjszaka után, a frissen műtött Chilivel
Mikor a váróban lassanként szétcsúsztak a lábai a kövön, s egyre inkább megadta magát a szervezetében szétáradó altatónak, már sírtam. Csak azt ne higyje, hogy cserben hagyom! -gondoltam, mikor egy utolsó, aggódó pillantással elbúcsúztam tőle. 1 órára csak. A percek lassan haladtak, mégis gyorsabban telt el az idő, mint gondoltam. Köszönet érte Sanyinak.
60 perc múlva. Amikor beléptem a műtőbe, Paprikafej a földön feküdt, egy sötétkék szivacson. A nyelve kilógott a szájából, és riadt-meredt szemekkel nézett maga elé. A hasa felborotválva, a szőre itt-ott csatakos. Nyeltem egyet. Csak hogy összeszedjem a bátorságom.
S míg az asszisztensnővel a háttér teendőket intéztük, azon járt az eszem, hogy csak hadd vigyem már el innen Chilit.
Itthon. A plédjén feküdt több órán keresztül, megmozdulni még nem nagyon bírt. Az altató, az erős fájdalomcsillapító és az antibiotikum eredményeképp. Persze valahányszor melléguggoltam, farkcsóválásával (és a kézfejem nyalogatásával) jelezte, hogy így is, ilyen állapotban is erős kutty, Aztán mikor csörgött a kulcs a zárban (jelezvén, hogy lakótárs hazajött), vagy mikor Lovagért futottam le, s aztán beléptünk az ajtón, egyből felugrott, hogy üdvözölje a belépőt. Még ha a lábai két percen belül remegni is kezdtek, és le kellett ülnie. Erős, csacsi kuttyom. Szívem szottya.
Sehol nem érezte jól magát fekve, s hosszú ideig csak ült egy helyben -a kanapén vagy a lakás különböző helyein elhelyezett pokrócokon, noha feküdve mégiscsak kényelmesebb az alvás. Meg praktikusabb. Úgyhogy, mint kivételes időszakra, a lábadozás idejére megengedem neki, hogy az ágyban aludjon -igen, velem. Ha hiszitek, ha nem, ott egyből lefekszik, és pár percen belül már alszik is. Hmm...azt hiszem "anyu" mellett és illata között a világ jobb helynek tűnik. Kiskoromban én így voltam ezzel, és a jelek szerint ő is így lehet. Igaz, az együtt alvás többszöri megszakítással volt vegyes, de az összkép, amire ébredtem, még ezt is feledteti. Chil' -gallérba bújtatott fejét a derekamra helyezve, testével végignyúlva az ágyon, mellette én, s közöttünk szorosan Marcic. Mindenki kényelmes pózban, mert hát sok jó lélek kis helyen is.
A mai nap már számos javulást eredményezett. Pl nem jött ki belőle a víz (mint tegnap este), sem az étel. Ha felkel, szakaszosan halad (hirtelen megtorpanásokkal), de azt futva teszi... nem is ő lenne.
Most épp szundikál. Az előbb melléfeküdtem, ő pedig egyből az ölembe hajtotta a fejét. Jajj, pici Chili, épülj fel mihamarabb!
1 csiripelés:
hamar túl lesz rajta, erős, fiatal vuvu ő! :) és könnyebb lesz az élete így, "férfiak" nélkül :D
Megjegyzés küldése