
-"Igen, őő, mi már ismerjük egymást".
Még kapott valami feladatot, s ő végül elindult felfelé, aktatáskájával a kezében. Mi pedig mentünk tovább. Egyébként valami kutyás vetélkedőre készültünk, az én feladatom a kutyák trenírozása volt. 'A' nem nagyon tűnt fel többször a színen, ha mégis, olyankor mindig a távolban maradt, és nem is nagyon érdekeltük egymást.
Érdekes, hogy időről-időre felhozza a tudatalattim. Dét például szinte soha...Eszembe jutott, hogy annak idején volt vele egy látomásom, amit egy előző élet maradvány-emlékeként éltem meg. Talán lehet benne igazság, minthogy gyakorlatilag minden előzmény nélkül előtúrja a tudatalattim havonta-kéthavonta. Ki érti ezt?
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése